Azon gondolkoztam,nem írok többé blogot.
Ez köszönhető sok mindennek,és sok mindenkinek.
Mint előző blogomban írtam rengeteg aljas ember van itt,akik azt nézik hogy mi mikor szakítunk.
Engem nagyon sokan nem szeretnek itt,ki ezért,ki azért.De ez mindenkinek szíve joga,én sem szeretek mindenkit.
A páromat szerelemmel szeretem  :D,és ő is szeret engem. És ez nem múlik el attól hogy folyamatosan áskálódnak ellenem.
Igen szeretek beszélgetni,(amit itt egyre kevésbé lehet),igen vannak félre érthető mondataim.De nő vagyok....
De én ettől még ugyanúgy szeretem,és várom vele a találkozást,az ölelését,a csókjait.
Nagyon sokan azt gondolják,hogy itt mi csak leírjuk az érzelmeinket és közben nem így van.
De ez nem így van:)
Március 14-én újra találkozom a kedvesemmel :) 
Érezni fogom a karjait,a simogatását,a csókjait...
És tudjátok miért??
Azért mert szeretem,és ő is engem minden hibám ellenére.


Szeretlek édes nyuszim  <3  <3