Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta: - Összekoszolnak a krampuszok. Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő. Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal. Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Sokat beszélünk a találkozás / nemtalálkozás, illetve az ismerkedés témájáról, hogy mekkora nehézség mire létrejön egy találkozás. Arról sokkal kevesebbet beszélünk, hogy ha létrejön, akkor vajon még hány(ezer) módon lehet elcseszni. :D Az, hogy van-e kémia, szimpátia, vonzalom, egy hullámhossz, meg ki minek nevezi, egyszerű adottság, nem nagyon lehet befolyásolni. Amit befolyásolni lehet, inkább a találkozás tömény információhalmazának értelmezése. Szó van erről, arról, érkeznek gesztusok, az ember tesz megfigyeléseket, rögzülnek információk, amik abban a pillanatban nem értelmezettek. De sokféleképpen lehet őket értelmezni. Két konkrét emlék is eszembe jutott ezzel kapcsolatban. Az egyik, a főkrampusszal való első találkozás. Illetve utána. Épphogy felszálltam a buszra és a történteken gondolkodtam (ez a legveszélyesebb időszak az események értékelésében és a kimenetel eldöntésében), amikor pityegett a telefonom. SMS. Csak pár mondat volt, de minden még nem értelmet nyert gesztus a jobb oldali serpenyőbe került...olyan mennyiségben, hogy a bal oldalit később hiába töltötte, sokáig meg se mozdult...megfőzött 5 évre. :D A másik emlékem, egy hasonlóan várt és előkészített találkozás, tök jó hangulatban, ami után hiába nézegettem a telefont. A friss élményekkel vidáman beléptem az eróra, és látom ám, hogy szó nélkül törölte magát. Puff, szegény serpenyő a bal oldalon, nem győzött szanaszéjjel borulni, ahogy beleszállt a találkozás minden addig nem értelmezett perce. :D :D Esélye sem maradt szépíteni. :( Még a fehéret is feketének értelmeztem, hűezitt maga az ördög. :D Hogy melyiküknek valójában mi volt a szándéka...mit számít, semmit. Meg se tudom. Nem az számít, hogy valami piros-e, hanem hogy annak látszik-e. :napersze: A minap kedvenc barát-barátommal dumáltunk, mi másról ha nem a nőzésről / pasizásról (ajjj...ez érdekes, van kifejezésünk rá hogy nőzés / csajozás, de férfiben csak pasizás van, férfizés nincs...ha van valakinek ötlete hogy miért maradt ez ki a nyelvújításból, ossza meg). Szóval, meséli, hogy a jobbrabalra húzogatóson a múlt héten négy párja is lett. Meg szokta mutatni, szóval néha levegőért kapkodok olyan topmodell kategória némelyik hogy Palvin Barbi is elsírná magát a fotójuk láttán, hűha mondom, te aztán igazi Casanova vagy, akkor most gondolom nem is érsz rá dumálni, van jobb dolgod, dúl az ismerkedés. Aha, aznap randi. Wow. Tudsztehaakarsz. :D Néhány óra múlva ismételt eszmecsere, na mi volt. :) - Megvolt a randi, jó volt, minden hűdetökjó. - Tetszik? - Ja! :) - Navégre. Ugye írsz neki sms-t? - Most? - Hhhhhhh...nem, majd jövőre. :napersze: - Öööö...majd otthonról. - Aha. Másnap. - Na, mi újság? - A nagy büdös semmi. - ??? Hova lett??? - Még nem írtam neki. - Pedig ő nem fog. - Hát ja. Nekem kéne... - Hát ja. Neked kéne! - Akkor írok. - Oké. :) :vigyor: Harmadnap. - Na, Casanova, hogy van a hárem? :D - Bakker, sehogy. - Írtál neki?! - Még nem. - Írjál már! - Jó. Egy óra múlva. - Írtam neki! :cigi: - Wooooow, ügyi!!! És? - Elküldött a p*csába. :sir: - Miért? - Mert 2 napig nem írtam. - Ahhh. Meg tudom érteni. És a többi? - Még nem írtam nekik. Szerinted írjak..? - Szerintem már tökmindegy... :napersze: Naszóval. :D Kedves férfiak / pasik / kiminekérzimagát! Amikor randiztok egy nővel / csajjal, akkor - hacsak nem totálisan érdektelen számotokra nőként / haverként / ismerősként / bármiként, de talán akkor sem árt -, szóval ha valaha még szeretnétek vele valamit kezdeni, minél előbb segítsetek rá az élmények értelmezésére egy kedves sms-sel. Vagy emaillel. Vagy füstjellel, morzéval, hangosbemondóval. Amiből tudja, hogy nem váltatok füstté. :D Merthogy a nők így működnek. :D És hogy Pandorelho bölcsesség is legyen, amit a Duna közelsége ihletett. :D Ha valami szúnyognak látszik, akkor szúnyognak fogják látni. És ha szúnyognak látják, akkor le fogják csapni, szét fogják passzírozni, még az emlékét is ki fogják irtani, ahogyan a szúnyognak látszó azonosítatlan repülő objektumokkal szokás tenni. Aztán lehet siránkozni meg filozófálni szegény ártatlan lecsapott katica hullája fölött. Hát miért öltözött szúnyognak?! !kep:https://www.z-shops.eu/images/mosquitofiunews-400x388.jpg
#csizmaskandur: Hát ja. Nekem már 2 napja éjszaka van, tegnap reggel 7-kor keltem, azóta még nem sikerült visszaaludnom. :D 1-2 órára nem érdemes, több meg hirtelen nincs rá. :D
#pandora: Nocsak :o Nappal? Nem éjszaka? Itt? :o Kommunikáció?! Ugyan, hagyjuk már...
#csizmaskandur: A Hangoutsot elcsesztem, mert túl sokan kerestek rajta, így az értesítések ki vannak kapcsolva hogy ne nyomassa egész nap, és van kb 200 olvasatlan és érdektelen üzenet. :( Az okostelefon nélkül meg nem vagyok okos. :D De egy macska, amelyik a talpára esik, különösen egy nem kezdő szakmabeli macsek, szerintem simán megbírkózik az efféle kommunikációs kihívásokkal. :D
#ftibor: Hát persze hogy nincs harag! :D Miért lenne..? :o Pláne hogy magam is a találkozások híve vagyok, a törzstársaság többsége személyesen ismer. Magam sem kedvelem a szellemeket, én sem szeretnék csak fényképen létezni. Egy kellemes beszélgetésnek nincs tétje, és csak szellemi feltételei vannak. (George Clooneyt már elengedtem :D :D :D ) Viszont ami azt illeti :pirul: én is olvasok blogokat, és ott a 9-es poszt körül nem katicákat, hanem felhők körül szálló rózsaszín pillangókat láttam, és nem szerettem volna megzavarni őket, olyan ritkák errefelé, ahol főleg szúnyogok mászkálnak. :* ;) :D
Van, aki meg a Hangouts-on nem válaszol hónapokig... Kinek az SMS, kinek a Hangouts...
#pandora: Na végre! Azt hittem, ez a nyár posztba foglalt gondolataid nélkül fog eltelni. Jó írás, szokás szerint nagyon tetszik. Viszont felmerül bennem néhány gondolat. Mi van akkor, illetve inkább így kérdezem, amikor megbeszéled valakivel, hogy találkoztok egy külföldi utazást követően, és abban maradunk, hogy amikor a hölgy külföldről hazaérkezik, írni fog nekem, de nem ír. Biztosan elfelejtette - gondolom én - kedvesen levélben érdeklődöm a találkozásunkkal kapcsolatban, de semmi válasz. A posztodban leírtad, hogy a férfiak sokszor elmélázzák, mert nem adják a folyamatos szándékot mutató jeleket és csak ülnek a babérjaikon. Viszont a fenti példámra reagálnál? Vajon az én esetemben a hölgy miért nem válaszolt? Most ne jöjjünk kölcsönös szimpátiával és valami hasonló kifogással, hiszen egymást megismerni ilyen értelembe csak személyesen lehet, illetve a hölgy nem lett belezavarva semmilyen kényszerhelyzetbe, és most olyan érzésem van, mintha rólad írnék. :) Az egészet csak poénnak szántam, remélem veszed a lapot és nincs harag! ;)
Hímezés-hámozás Az első felét Bombero leírta az előző kommentben, én csak kiegészítettem a második felével.
#bombero: Így legalább a konzervatívabb menyecskék is diszkréten meg tudnának beszélni a megbeszélnivalókat. Hiszen csak hímeztek. :D
Csak, hogy hű legyek a rólam kialakult (hamis?!) képhez: Falra hányt borsó. (nem a félig megemésztett fajtából) És a katicák is tudnak kurva nagyot csípni. :D https://www.youtube.com/watch?v=7j-MEXj5J7U ;)
Már megint egy útmutató?! Egy újabb megoldó kulcs?! Csak úgy?? Emberbaráti szeretetből??? Ejj, de nem jól van ez így. :D ( tudod, a Csajozási tippek férfiaknak vállalkozásunk, amit közösen tervezgettünk :vigyor: :vigyor: :vigyor: :vigyor: )
Végre olvaslak is... :) Én nemrég azon a húzogatós oldalon azt olvastam egy adtlapon: "Az is egy üzenet, ha nincs üzenet" Számomra nem volt egyértelmű, mert akkor most merre is vagyunk arccal? Ha ő nem üzen, ne is zagrassuk, vagy ha mi nem üzenünk, akkor ő biza azt az érdeklődés teljes hiányaként éli meg? Azt szoktam mondani, hogy minden bizonyosság ezerszer jobb a legapróbb bizonytalanságnál. Inkább hagyom magam megcsípni egy szúnyognak, aki nem átallotta bevallani, hogy ő nem katica – aztán majd jól megbánom vagy sem –, mintsem hogy ölemben dédelgessek egy katicát, aki alkalomadtán passzív agresszív módon a kiszívott véremmel távozik, én meg nézek, mint hal a szatyorban... mert nem volt választásom. Minden tiszteletem az önmagukat felvállaló szúnyogoké! Konklúzió: kedves férfiak, pasik, szúnyogok és katicák, írjatok, ne tűnjetek el, mert a kámforból előbb-utóbb molyirtó lesz :)