hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Krampuszok

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > pandora

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


pandora blogja


Krampuszok
Még az elején, a kezdeti szárnypróbálkozások alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta:

- Összekoszolnak a krampuszok.

Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő.
Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. 
Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal.

Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)


Goodbye, Moon!
#73 (2019-11-17 18:39:56)

%-egy holdnyugta alkalmából-%

*A tudományos:*
A Hold láthatósága megszűnt a horizonton.

*A szarkasztikus:*
A forgóajtó ismét megtette a félfordulatot, és kidobta tartalmát, a Holdat, a fal túloldalára. :/ 

*A romantikus:*
Ezúttal csak csendben áldozott le a Hold, semmi búcsúbeszéd, integetés. Halkan, feltűnés és köszönés nélkül, mint a hajnali napsütéssel feloszló köd. :* *

*Az ábrándozó:*
Néha késő éjjel, amikor bevilágít az ablakomon, egészen barátságosnak tűnik, de a fénye hideg, bizonytalan, és múló. Visszacsukom a szemem, még pár óra, és hamarosan a Nap sugarai melegítik át az arcom, és arra gondolok, vajon csupán álmodtam? :napersze: 

*A realista:*
Egy szereplővel kevesebb az égbolton. Hm. Átmenetileg. :cigi: 

*Az összeesküvéshívő:*
Semmi kétség, már a Holdat is elvitték a kis zöld emberkék. :merges: 

*Az optimista:*
A Föld túloldalán biztosan meglelte a békét és boldogságot, így átköltözött oda. <3 

*A pesszimista:*
Minden nappal egyre kevesebben vagyunk. :( 

Mára ennyi saját gondolat jutott, amire az elmúlt nap ihletett.
Viszont tök jól belejöttem az idézetekbe. ;)

"Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk."

Nem is rossz, mondjuk Albert Einstein fejéből pattant.

Vagy, ez sem hangzik rosszul, Andrew Matthews gondolata:

"Rendkívül érdekes módon sok ember elfogadja, hogy az egész világegyetemet törvények irányítják, de amikor a saját életükről, sikereikről és bukásaikról van szó, akkor sorsról, szerencséről, szerencsés véletlenekről beszélnek. Pedig te is a világegyetem része vagy, és a te életed is teljesen azoknak a törvényeknek engedelmeskedik, amelyeknek a Hold, a csillagok és a kertedben növő gaz. És te vagy annak az oka, ami az életedben történik. Te okozod a gondolataiddal."

Woooow. Van benne valami.
Kopátsy Sándor pedig így fogalmaz:

"Ha csillag akarsz lenni, maradj a földtől távol; ha hold, tükrözd a napot; ha üstökös, csak egyetlen egyszer mutatkozz. Nap ne akarj lenni, mert az csak az lehet, aki akaratától függetlenül az, aki belül ég és hevül."

Bölcs meglátás.
De a kedvencem egy fiatal nőtől, Tahereh Mafitól való:

"A Hold hűséges társ. Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanatainkban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni. Bizonytalanság. Egyedüllét. A tökéletlenség krátereivel tarkítottság."

Bármelyik is a tuti, vagy egyik sem, mivel egy égitesttel kevesebb, én viszont nem vagyok az a szónélkül-fajta, hát pápá, Hold. :) ;) :* 



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420191117183956.jpg

Nincs hozzászólás. |

Vörös és fekete
#72 (2019-11-13 18:42:09)

A cím ellenére, továbbra sem az irodalmi fórum, nagyonis erotika. ;) 

Olyan igazi Eropoliszos téma lehetne. Egy kis élménybeszámoló, amilyeneknek szerintem nyüzsögnie kellene errefelé. ;) 
A pikantéria az benne, hogy - ismét - egy olyan netes önszerveződő társaság összeröffenése volt, amelynek a nevében nincs benne az erotika vagy a szex. 
Az erotika-faktortól viszont a 18-as karika is elszégyellte volna magát. :pirul:  :vigyor: 

Összegyűlt ötvenegynéhány valódi hús-vér ember egy balatoni wellness szállodában, hogy egy baromi jót mulasson. És nem, a mulatás nem arról szól, hogy nekem17centisvanjösszdugnibébi, neeeeeem! Az igazi hedonista nem éri be az igénytelen gyorshamburgerrel, ha ötfogásos gyertyás terített asztal mellett lehet játszani! :D

Hát ki ne szeretne játszani?! Én például imádok. Ki ne szeretne őrületes jókat enni?! Huhh, sajna azt is imádok. :napersze:  És ki ne szeretne jókat sétálni a hangulatos őszi Balaton partján? Aztán egy jót izzadni egy illatos szauna-felöntésen, hogy aztán egy jakuzziban szürcsölhesse el a gyümölcslét (vagy még benne akármit :D ).
És ki ne szeretne bulizni, táncolni, tekeregni, tombolni? :) :D

Na de ne szaladjunk előre. A dresszkód piros és fekete volt, csak e színeket lehetett viselni. Persze minél szexibben. A játék pedig, ehhez illesztve, hogy a két csapatra osztott társaság mérkőzött meg egymással, vicces, játékos, és igen-igen pikáns feladatok segítségével.
Volt pornószinkron, narancsterelgetés földig lógó herével :D, szájból szájba pingponglabda-továbbítás, férfisztriptíz a kilenc és fél hétre (közkívánatra ez többször is :D), és számtalan pajzán feladat. Mi például (aki esetleg még nem találta ki, idén már nem rejtvény, Estherrel együtt voltunk jelen) azt a feladatot kaptuk, hogy a fenekünkre kötött dobozból twerkeléssel kellett kirázni a pingponglabdákat, lehetőleg hamarabb mint az ellenfél. Hát jó csapat vagyunk, na, meg is nyertük! :D

És mit nyertünk még? Rengeteg finom kaját, jókedvet, pozitív élményeket, kedves, vicces, vidám, szexi társaságot. Elrepült a 3 nap. Ilyenkor bezzeg repül, nem úgy mint hétfőtől szerdáig. :(

A végére úgy lelazultunk (oké, iszogattunk is ;) ), hogy a fiúk egy szál gatyában (meg anélkül) csoportos törzsi táncot is jártak a csajok szórakoztatására, sűrű vastaps kíséretében. :D (Ha esetleg olvassa olyan, akinek fotója is van róla, megfelelő "utómunkálatokkal" várom kommentben vagy magánban :) ) Rég nevettem ennyit. Tenyéren voltak a nők hordozva, na. :D 

Egy biztos.
Ezek a fiúk sokkal de sokkal férfibbek, mint a sok bújkáló, variáló, farokverő nethuszár. Odatették magukat rendesen. Mindenki!

És persze ebben az évben ismét elgondolkodtatott ez a remek buli azon, hogy míg máshol olajozottan, gátlások nélkül, felszabadultan képes egy társaság együtt bulizni (olyan helyen és programmal, ami többe kerül 500 Forintnál, és arccal kell megjelenni, és egyik miatt sem sírja tele senki a párnáját vagy tojja össze magát), addig itt az erón, ahol minden az erotikáról kéne hogy szóljon, még egy kellemes, jó hangulatú, tartalmas, kétszemélyes randi is igazi ritkaságszámba megy. Már ha egyáltalán létrejön. 

Az erotika és a nevetés a legjobb dolgok a világon! Olyan sokféle módon lehet művelni, felépíteni, játszani, fokozni, sejtetni, fürdeni benne, annyi arca, lehetősége, műfaja van!  <3 

Miért van hogy éppen itt, ahol erotikáért vagyunk itt, a legtöbbeknek ez a fogalom egybites dugássá egyszerűsödik?! Miért keverik össze olyan sokan az erotikát a felszínes, teljesítményorientált, lelketlen és tartalmatlan pornóval? :napersze: 

Vajon mi lehet ennek az oka?


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420191113184209.jpg

32 hozzászólás |

Idézeteső :)
#71 (2019-11-04 01:35:39)

Ha már mostanában idézethullám söpör végig Eropolison, én sem állok ellen. :napersze:  :D 
Bár már írtam egyszer a ghosting témájáról, találtam egy nagyon érdekes írást a Randiblogon, amire - teljesen függetlenül attól hogy mivel értek belőle egyet - azt mondtam, ez igen, végre valaki nő létére elég tökös ahhoz, hogy teljesen álszenteskedéstől mentesen képes megnyilatkozni egy eléggé kényes és megosztó témában. 
Ezért annak ellenére, hogy nem szokásom másoktól idézni, inkább saját tartalmat gyártok, ezt most teljes terjedelmében közkinccsé teszem.

--------------------

Sziasztok! Gondoltam, küldök nektek egy levelet, olvasom néha a blogot, s látom, visszatérő téma... Azonban kicsit más szemszögből írok, jöjjön is a nap vallomása: én egy női ghost vagyok. Amiért érdekes lehet ez, hogy talán nőknél kevésbé gyakori jelenség ez, ám a fő indíttatása ennek a pár sornak, hogy leírjam, mik a kiváltó okok, mert látom, ez elég sok mindenkit foglalkoztat. Nem is ragozom, jöjjenek, bár női szemszögből nézve, de szerintem 90%-ban a másik nemre is igaz.

*PROLÓGUS*

"Írj, írj nem tűnhetsz el!"
– szó szerint idéztem a pár hónapja kapott Viber-üzenetet, ami egy pasitól érkezett, akivel néha kavartunk a régmúltban. Előzménye évek óta folytatott csevegés, megbeszéljük, hogy majd találkozunk, aztán mégse. Utóbbi időben részemről ignorált szia, hogy vagy. Ami ennek a lényege, hogy talán itt jött a felismerés bennem, hogy bizony, én is hajlamos vagyok a felszívódásra. Igyekszem javítani ezen, köszönöm előre is, ha megkíméltek a gerinctelen picsa kommentektől… Jöjjenek tehát az okok, amiért egy nő (vagy férfi...) eltűnik, nem jelentkezik, nem ír vissza az üzenetre, nem hív vissza etc.

*NUMBER ONE: Nincs kedvem*

Jó, jó beszélgettek, de kicsit kezd a dolog laposodni, vagy nem igazán ínyemre való témakörre terelődni. Nem talállak most annyira érdekesnek, nincs hangulatom. Persze, meg is mondhatnám ezt, milyen egyenes és őszinte lenne, ugye? Tudjátok, ilyet is csináltam. Óriási sértődés lett a vége, s ha nem muszáj, nem bántanálak meg. Egy ignorált üzenet, hívás is válasz néha. (Mellékesen mondom, lehet most vagdalózni, hogy én biztos milyen érdekes és tökéletes vagyok stb., de ez a levél most őszintén az eltűnés okairól szól!)

*MÁSODIK: nincs időm*

Mert elfoglalt vagyok, bonyolult az életem és társai Haha! Jó vicc. Inkább lásd: egyes pont. De kifogásnak persze jó. Általában egy mentőöv ez arra, ha esetleg a jövőben folytatni kívánom a kommunikációt valamilyen formában. Pasiknál szerintem főleg igaz. Ha egy férfi látni akar téged, s ég az udvarod, felmászik a tűzlétrán. Alapvető igazság: ha valakit érdekelsz, az keresni fog, nemtől függetlenül!

*HARMADIK: valami van a háttérben*

Inkább valaki. Viharos kapcsolat, porfelhőt kavaró ex. Az, hogy nem feltétlenül tudsz róla, még nem azt jelenti, hogy nincs. Az én eltűnéseim oka egy-egy találkozó után köszönhető volt annak, hogy se-veled-se-nélküled kapcsolatban őrlődtem, s bár sose csaltam meg senkit, de kikacsintgattam. Kellett valaki, aki kicsit felkavarja az állóvizet, s segít elmozdulni valamelyik irányba. Persze, megint mondhatjuk, hogy nem szép dolog, de ez a levél nem bíráskodásról szól, hanem arról, mi az oka a ghostingnak.

*JÖJJÖN A NÉGYES PONT.*

Inkább online ismerkedésekre igaz, amiből én még jóval a ghosting, mint létező fogalom megjelenése előtt vettem ki részem.

a.) Több tízezer karakternyi levelezés után az ember óhatatlanul beképzel valamit a másikba, s sokszor ez az első (pár) randi után ki is pukkad, mint egy lufi. Ehhez jöhet még, hogy nem úgy nézel ki, mint a képeken, vagy egyszerűen csak nem vonzódom hozzád. Egyes pont: ignorált üzenet is válasz.

b.) Ittunk egy jó kávét, ebédeltünk/vacsiztunk, beszélgettünk, igazából minden jól sikerült, de nem mozgattál meg. Mint amikor a boltban sorban állsz, s a mögötted álló megkérdezi, hogy az a joghurt, amit épp kipakoltál a szalagra, finom-e, s beszélgettek egy kicsit. Kellemes, de ennyiben ki is merült a dolog, nem fogtok utána közösen bevásárolni járni.

*ÖTÖS: találtam jobbat*

Látom én már a hozzászólásokat lelki szemeim előtt, mindegy, ne kíméljetek! De ne felejtsétek, most őszinte vagyok, s igen, ez is elég gyakori ok. Jött most valaki szebb, jobb, érdekesebb, s inkább neki szentelném az időmet. Sajnálom.

*HATOS: túl gyors a tempó, nyomulás*

Sokszor közöltem férfiakkal, hogy jelenleg én csak heti pár találkozóban vagyok benne, semmi komolyabb. Ezen felbuzdulva a többség, bár a hétvégét együtt töltöttük, hétfő-kedd-szerda-csütörtök-péntek is látni akar. Nem, nem olyan nagy baj ez, csak más az elképzelésünk. Azokat nem is említve, akik pár hónap ismeretség után már rohannak előre, s a jövőt tervezik elvakultan. Mit lehet ilyenkor tenni, mikor a szép szóból sem értenek? Ignorálás.

Azt hiszem, kijelenthetjük, a férfiaknak se jön be ez, hogy már sok nő mindent eltervez, levakarhatatlan, karácsonyozzunk együtt, költözzünk össze, csináljunk gyereket stb. Én is menekülnék.

*Végül, de nem utolsó sorban: 7.*

Nyersen: megkaptam, amit szerettem volna.  Legyen az szex, kísérő valamilyen programhoz, bármi. Ennyit láttam benned, ennyi kellett, ennyi volt.

--------------
A forrás itt található: 
https://velvet.hu/randi/2019/02/02/randiblog_inbox_ghosting_tarskereses/


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420191104013539.png

15 hozzászólás |

Ha már...
#70 (2019-10-11 22:16:51)

...ez egy blog. És a Hold sincs mindig sajtból. A blog igaziból napló. Még sosem használtam rendeltetésszerűen.
Akkor most egy kis napló következik. Egy hetem, csak úgy.

*Hétfő.* Kilátástalan munkahegy, koránkelés (ezt külön utálom), mert helyszíni munka (olyan hardver programozása ami több tonnát nyom, szóval nem kérhetek belőle az asztalom sarkára egy példányt - ezúttal Mohamed megy a hegyhez). Hihetetlen, hogy hogyan bírnak az emberek minden nap ilyen időpontokban felkelni. Horror. Zombiállapot, a villamoson valószínűleg nem venném észre George Clooneyt sem, bár valószínűleg ez a veszély nem fenyeget hogy egy hétfő reggel szeretné átszelni egész Budapestet. Brrrr. Délután Muxi, a kinti cica irány állatorvoshoz, mert hetek óta nem eszik. Súlyos a helyzet, nem biztatnak. Ott fogják.

*Kedd.* Ilyen indulás után kinek van kedve bármihez is... De úgy látszik egész Erón mindenki más is álmos zombi, mert panganak a tartalmak, mindenki néz maga elé és nem bocsát ki outputot. Én se nagyon. (Vagy persze ezerrel van jobb dolga, és éppen a Kánaán rózsaszínű cukorfelhőjében élvezkedik, de hogy engem kihagyott belőle az tök biztos. :sir: )

Fény az éjszakában, kapok egy körlevelet hogy valaki szerdán Ráckevére megy nudiwellnesszezni, tud vinni másokat. Soha jobbkor, mikor máskor fér rám egy kis kényeztetés (jujjjj de utálom ezt a szót, de mégis most ez a pontos...igen, kényeztetésre vágyom. Na. Mert megérdemlem. Igaz, csak szerintem, mert a környezetem nem tesz lépéseket ezügyben, hát ideje kezembe venni...a...z irányítást). El is kapom egy fordulóra (áhhhh csak levélben ;) ), naná hogy naná.
Ezzel az értelmes levelezés és kommunikáció is a hétre megvolt, feledteti a kedvencnek jelöllek-töröllek a kedvencekből-tiltalak-párnak kérlek-mégsemkérlek párnak-kedvencnek jelöllek féle forgóajtós ismerkedőket, akik egy szó leírása helyett ikonokat tudnak csak nyomkodni. Belőlük mostanában kicsit sok(k) volt.

*Szerda.* Már bearanyozva indul a napom, rég voltam Ráckevén, vágyom a párára, a melegre, a vízre, a feelingre hogy most kikapcsolódunk és nincs számítógép meg telefon, nem csörög semmi és nyugi, lelassulunk, meztelen pasikat bámulunk (főleg ha nem csak nyugdíjasok vannak :D ).

És új ismerősöm tényleg az aki, létezik nem virtuális formában is, és telefonja is van. És nem fél használni! :D És még értem is jön, jó ég, hercegnőnek érzem magam a heti kutyagolás után. A találkozási pontnál egy majd' 2 méter magas alakot látok (nem kértem fotót, meglepi), jujjjjj hát ez egy jó nap lesz az tuti. Aki ilyen magas, szereti a giroszt (és felhív hogy kérek-e), szeret nudizni, na az rossz ember nem lehet. :D :D
Este 8-kor már Ráckeve felé repülünk a kocsival. Ott kis meglepi, majdnem csak mi vagyunk. Nem igazán értem, mi lehet, talán a szomszéd faluban ingyensajtot osztanak és mindenki odament?! Mindegy. Még sosem szaunáztam úgy, hogy fekve. Merthogy általában a 30 fős szaunában 35 ember szokott lenni, most úgy 5-en lehetünk, mienk az egész wellness. Wooooooooow. Nagyon intim. Nagyon.  :pirul:  Annyira, hogy a kinti medencében meg is tekinthetjük a másik 8 vendéget (igen, közben még jöttek), hogy mi mindent lehet csinálni a semmi közepén egy nagy, alig kivilágított, melegvizű medencében... Igazi swingerélmény, de valahogy sosem szerettem ugyanazt csinálni mint mások, szóval inkább kihasználom az alkalmat a parton (csodás meleg a levegő) egy kis gőzölésre (e-cigi). Kísérőm az esélytelenek nyugalmával úszkál a vízben, aztán kijön és tök jót dumálunk. Nekem nagyon szimpi, az a fajta, aki olyan laza, hogy a jég hátán is képes jól érezni magát.

Az este végére pedig mégis az ölébe pottyan 2 nő. :D Így kell ezt csinálni. Like a boss. :D És még van is mivel. ;)

*Csütörtök.* Alvó város. Nem mintha ráérnék felkelni a billentyűzetem mögül. Nyögöm a wellnessre ellopott időt. Aludtam 2 órát. Legalább megérte. Benézek néha, de akikre itt mindig rápillantok, azok is csalódást okoznak. Valami ufonautikus rádióhullám lebénította az emberek agyát és kiszívta a gondolatokat a fejekből? :D A forgóajtósokon kívül csak pár tini akiknek az anyukájuk lehetnék, de minden vágyuk...hát nekem nem. Épp a leghőbb vágyam 4 óra egybefüggő alvás, ha már kívánhatok valamit...de ettől is fényévekre vagyok.

*Péntek.* Hurrá hétvége...márakinek nincs több napnyi pluszmunkája, meg egy beteg macskája. Muxi megmarad, hazaengedik, kicsit téblából a kertben, próbál visszailleszkedni, csontsovány de dorombol. Innen már rendbejön, csak 4 féle gyógyszert kell napi 6 alkalommal valahogy megetetni vele. A macskáknak 7 életük van. Ez nem tudom hányadik volt, de az állatorvos 70 ezret kért. Egyszer élünk. Legalábbis mi emberek.
A kommunikáció is fellendül, a nyilvános és a nemnyilvános is. 

Harley posztja olyan emlékeket hoz vissza a fejembe, amiket elásva tartanék. Vártam már sms-t összeszorult torokkal hiába, összekuporodva, tornacipőben... a piros rúzs tűsarkúval jobban bejött. De mégis tök jó, hogy vannak itt élőlények. :D Azzal a lendülettel kap egy önjelölt költő is egy igazi őszinte kritikát. Én meg egy tiltást. Végre. Először az itt tartózkodásom 6 éve alatt, vééééégre tudom hogy valaki miért tiltott. Mondjuk azt továbbra sem, hogy mi értelme. :napersze:  Bárhogy nézek magamba, nem vélem magamon felfedezni a kényszeres zaklatási vágy jeleit, hogy én bármit is akarnék tőle, amiért vasfüggönyt kell leereszteni. De jó érzéssel tölt el, hogy ez az első eset, amikor nem a semmiből tiltanak le olyanok, akiket nem is ismerek. :D Ilyenkor úgy érzem, ura vagyok a helyzetnek, az életem a kezembe vettem, ésatöbbi... :D

Hhhhh...ez egy ilyen hét. És még van belőle 2 nap. A csattanó talán majd akkor lesz. :D :D

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420191011221651.png

4 hozzászólás |

Role play
#69 (2019-09-26 07:56:40)

Egy nő sem csak rózsaszín cukormázas romantikáról írhat erotikus novellát. ;)
Ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom. ;)

 !kep:https://3.bp.blogspot.com/-t3oJ7pUMiqw/UfcXketTgVI/AAAAAAAAADk/Bu2qga1uj7I/s1600/bl0403.png 

Meleg éjszaka volt, egy levél sem rezdült a fákon. Napok óta tartotta magát a kánikula, már éjszaka sem hűlt le a levegő.

Bess könnyű világoszöld nyári szoknyát viselt, egy falatnyi blúzzal, amin átfújt volna a szél - ha fújt volna. De nem fújt, így a blúz gyengéden rásimult a lány melleire. Az utcai lámpa fényénél bogarak kergetőztek, csodálkozva rebbentek szét, amikor Bess odaért - itt ilyenkor a madár se jár, nemhogy ember.

A széles aszfaltút forrón sugározta a meleget, amit nappal összegyűjtött. Kocsik már ilyenkor nem járnak erre, a lány halk lépteinek nesze volt minden zaj a tücskök ciripelésén kívül. Eltávolodott az aszfaltúttól, ahogy bekanyarodott a parkba. Itt picit hűvösebb volt, a fák lombja néha meg-megmozdult egy fuvallatra. Bess lelassította lépteit, belefülelt az éjszakába, de nem hallott semmi különöset. Kivett a táskájából egy szál virágot, mélyen beszívta az illatát, egy pillanatig tétovázott, majd gyengéden elejtette a járdára, és továbbsietett.

Ekkor meghallotta maga mögött a lépteket. Előbb csak óvatosak és halkak voltak, majd egyre közeledni kezdtek. A lány szaporábbra fogta a lépteit, már látta maga előtt a park egyik kijáratának kőpárkányát. A lépések mögötte egyre közeledtek, erre futni kezdett. Hátranézve egy magas alakot látott, már egészen közel volt, az arca nem látszott a sötétben. Az árnyalak ugyanolyan puhán és rugalmasan futott ahogy ő, csak gyorsabban, így a távolság közöttük egyre fogyott.

Érezte ahogy egy erős kéz megragadja hátulról. A férfi egyik kezével befogta a száját, a másikkal megragadta a derekánál, szinte felemelve a lány testét, és a járdáról letérve a bokrok közé vonszolta. Csak pár lépést tettek meg így, amikor a férfi elengedte a szorítást. Mögöttük a park kőpárkánya volt, körülöttük pedig néhány díszbokor, a föléjük magasodó lombok felett mosolygott a Hold, mintha tetszene neki a látvány.

Ahogy a szorítás abbamaradt, Bess hátrahúzta a karját hogy lendületet vegyen egy hatalmas pofonhoz, de a férfi elkapta a csuklóját, így megfeszített keze ájult madárként ernyedt el a szorításban. A másik kezével sikerült a mozdulat, hallotta a támadója arcán a csattanást amit a bal kezével bevitt. Csak fél siker volt, mert egyrészt jobbkezes lévén a bal nem volt elég erős és ügyes, másrészt megérkezett a férfi válasza, ami akkora lendületet adott, hogy egész felsőteste kicsavarodott, amitől elvesztve egyensúlyát, négykézlábra érkezett.

- Ne merj megütni - mondta a férfi, és megragadta a lány hosszú haját, hátrahúzva kényszerítve hogy ránézzen. - akkor én sem ütlek meg.
- Mit akarsz? - nyögte Bess.
- Kezdetnek egy kis szopogatás jó lesz. - válaszolta a fölé magasodó alak, és szabad kezével lehúzta a zippzárját. - Ha harapni mersz, letépem a fejed.

Bess hajszálai elkezdtek nagyon húzni, így ellazította magát hogy lélegzetvételnyi szünethez jusson. Ezt a hang tulajdonosa megadásnak vette, mert a lány haját elengedve, kezét átrakta a tarkójára, és közelebb húzta magához a lány fejét. Bess szíve sebesen vert, nagy levegőket vett hogy lelassuljon. Szemmagasságban támadója éppen kiszabadította nadrágjából a farkát, ami már tettre készen, ágaskodva ugrott elő rejtekéből. Reflexből hátrébb akarta vinni a fejét, de ekkor a férfi belemarkolt a hajába, és határozottan maga felé húzta.

- Nyisd ki a szád - hangzott a parancs - vagy én nyitom ki és az fájni fog.

Bess szorosan összezárta ajkait, a behatoló mint valami rúzs, csúszkált rajta, keresve a bejáratot. A férfi kezével a lány álla alá nyúlt, és ujjait az állkapcsába nyomta. Bess egy fájdalmas nyomást érzett a fejében, majd reflexből kinyílt a szája.

- Mondtam hogy fájni fog - közölte a férfi, és miközben szorosan tartotta a lány fejét, másik kezével becsúsztatta az eddig célját kereső farkat a szájába. Annyira betolta, hogy már biztosan ne férjen ki, és mindkét kezével megragadta Bess fejét. A lány érezte, hogy a kezek szorosan a tarkójára zárulnak, nincs menekvés. Levegőért kapkodott, de nem a szájába egyre mélyebben hatoló akadálytól, hanem az izgalomtól, amit a tarkóján a haja között matatás, majd a tarkójának szorítása okozott. Térdepelve összezárta combjait, ezzel csillapítva a lüktetést, közben a férfi egyre mélyebben furakodott a szájába.

- Egészen tövig beléd nyomom...engedd el magad ha nem akarod hogy fájjon... Ha tiltakozol, öklendezni fogsz és akkor is...betolom...most - suttogta a férfi, és Bess fejét ütközésig húzta magára. Amint a garatjához ért, heves hányinger tört rá, tudta hogy ezt csak egyféleképpen lehet kivédeni, ha nem próbálja lezárva tartani hanem felemeli minél jobban, ezzel szabaddá téve az utat a torkába.

- Ügyes vagy...jó kislány...most egészen beléd tolom...kapd be...tövig...

Ellazította a nyakizmait és a nyelvét, majd kinyitotta a bejáratot, és reménykedett hogy a férfi nem fog mélyen a torkába fröcskölni. Érezte ahogy lassan kifolyik a nyála amit gégefedő hiányában nem tudott lenyelni, a szája sarkában kis patakként lassan elindult a nyaka felé.

Támadója szemlátomást még nem akart végezni, mert néhány mély behatolás után sóhajtások közepette hátrébb engedte a lány fejét és lelassította a tempót. Kezével megragadta a farkát, és megigazította a lány szájában. Bess nagy levegőt vett, nem tudván hogy később lesz-e rá lehetősége. A férfi ekkor megragadta fejének két oldalát, és ütemesen elkezdte maga felé húzogatni-elengedni a lányt. Szájában a behatoló egyre vastagabb lett, és éppen azt hitte hogy szétpattan, amikor a kezek elengedték, szinte ellökték a fejét. Hallotta ahogy a férfi mély lélegzetet vesz, és próbál uralkodni a kitörés felett. Bess ekkor érezte másodszor, ahogyan megduzzad és érzékennyé válik a csiklója. A földre rogyott, próbálta leplezni a dolgot, lábait összeszorította, kezével megtámaszkodott a földön.

A férfi ezt menekülési kísérletnek vette, mert lehajolt és erőből felrántotta a lányt a csuklójánál fogva. Bess felnyögött, és a másik kezével egy hatalmasat csapott a férfi arcára, aki erre hátracsavarta a karját. A lány karjában végigszaladt a fájdalom, megfordult a tengelye körül, háttal a férfinek, és reflexből lehajolt. Előtte éppen derékmagasságban a park alacsony kőpárkánya. Másik kezét nem merte mozdítani, mert minden próbálkozásra egy fájdalmas csavarás volt a válasz.

- Mondtam hogy ne próbálkozz - fenyegetőzött - mert nehezebbé teszed magadnak... Lazíts és élvezd... mert most...úgy megbaszlak... amilyet még nem kaptál... Ha nem akarod hogy fájjon, tedd szét a lábad és hajolj le... - azzal a férfi alkarjával rátámaszkodott Bess hátára és testének súlyával rányomta a kőfalra, a lány meg sem tudta mozdítani a lábait, így azok összezárva maradtak - Vagy...azt akarod...hogy fájjon? - hallotta közelről a suttogást a fülében, és érezte a férfi lehelletét a fülcimpáján, érezte ahogy a farka nekinyomódik a fenekének - Szereted...ha fáj..? Akkor vegyél pár mély levegőt, mert most fájni fog... most szét foglak kefélni. Ha meg mersz moccanni, letekerem a karod. Világos? - mintegy nyomatékosításul, merev farkát néhányszor erősen a lány fenekéhez csapta. - VILÁGOS?!

Bess bólintott a fejével hogy világos. Még érezte a karjában a fájdalmat, és maradt a kőpárkányra hajolva, miközben hallotta ahogy a gumi zacskójáról letépődik a teteje, és kis matatás után végiggördül.

Szégyenkezését legyőzve, kissé széjjelebb tette a lábait. Szoknyája felcsúszott, és láthatóvá vált, hogy nincs rajta bugyi. Összerezzent, amikor a férfi egyetlen határozott mozdulattal belé tolakodott. Elakadt a lélegzete, a lábai elgyengültek. Tényleg úgy érezte karóba húzták, lábai nem tartották, szinte lógott a hátulról mélyen belé hatoló farkon. Érezte a hirtelen mozdulat okozta védekező összezáródást, érezte a feszítést, ahogy belenyomódik, és ettől még nagyobbnak és keményebbnek tűnt mint eddig bármelyik. Próbált lazítani, de a görcs oldódásához percek kellenek, és nem voltak szabad percek.

A férfi két kézzel megragadta a csípőcsontjánál és erősen megszorítva újra és újra magára húzta. Ekkor öntötte el harmadszor a forróság, ahogy mindig, ha egy férfi határozottan belekapaszkodott és magára rántotta, de most még tartott közben a görcsös összehúzódás, amitől hüvelyében minden lüktetés fájdalommal kevert kéjt öntött a fejébe hullámokban, megőrjítve és minden porcikáját még jobban felingerelve. Szinte magán kívül volt, miközben a feszítés egyre nőtt, a belé hatoló farok egyre követelődzőbben döfte újra és újra, egyre mélyebben és mélyebben.

- Most... megy... beléd... érzed már? - nyögte a férfi és testével ránehezedett a lányra. Fejét felrántotta a hajánál fogva és kényszerítette hogy felnézzen. - Érzed?!..most beléd nyomom... olyan mélyre... hogy azt hiszed a szádon jön ki...

Bess már csak azt érezte hogy ismét elönti a forróság. Ezúttal attól hogy megérezte magán ahogyan a ránehezedő férfi megfeszítette az izmait, érezte ahogy pukkadásig duzzad, érezte a finom rángásokat amikor megszabadult tartalmától. És érezte ahogy annak ellenére hogy gumi volt a behatolón, lé csorog a lábán, nem a behatolóé, hanem az övé ahogyan ráélvezett a gumira, és ettől iszonyúan szégyellte magát. Lábait alig érezte, levegőért kapkodott.

A férfi kicsúszott belőle, hanyagul lerántotta a gumit, felhúzta a nadrágját, majd gyengéden a fenekére paskolt. Bess megfordult, és mivel remegő lábai nem tartották, lassan lecsúszott a fal tövébe.

- Most már elengedlek, tűnj el - mondta a férfi, és a park másik bejárata felé indult, ahonnan jöttek. Alakja beleveszett a sötétbe.

Bess néhány percig hallgatta a tücsköket, majd feltápászkodott, megigazította viharvert ruházatát, és elindult hazafelé.

...

Amikor hazaért, a képernyőjén már várta az üzenet Stevex02-től:

- Na milyen volt? Nem voltam túl durva? Így képzelted?

Bess elmosolyodott, kellemes borzongás futott végig rajta.

- Tuti vagy. Őrült jó volt. És neked?

Némi kurzorvillogás után érkezett a válasz:

- Szerinted?!

Ahogy visszagondolt az eseményekre, hányszor remegett a léc hogy idő előtt véget ér a kaland, hányszor kellett a "támadónak" visszafogni magát, hányszor majdnem és épphogy...az érzés kéjes mosolyt csalt az arcára.

- Szerintem volt pár küzdős perced, de azért megérte :) Lesz mit kipihennem.
- Hát nekem is.

Kikapcsolta a gépet, és belefeküdt egy kád finom habfürdőbe. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak a megbeszélt jelek, az eldobott virág, a gumihúzás, a mentőszó amit nem mondott ki, a kiszállási pontok ha meggondolnák magukat. Meg sem fordult a fejében közben egyszer sem, hogy kiszálljon, a szerepjáték olyan mint a kábítószer.

A gondolat egyszerre izgatta és megijesztette.



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190926075936.jpg

14 hozzászólás |

Félcipő
#68 (2019-09-20 17:31:36)

 !kep:https://scontent-msp1-1.cdninstagram.com/vp/9099b88cefa82fe3bc82924b8b2936f6/5E0997BD/t51.2885-15/fr/e15/s1080x1080/67827522_2370714463180911_8404067803241566580_n.jpg?_nc_ht=scontent-msp1-1.cdninstagram.com&_nc_cat=103 

A minap egy cipőüzletben nézelődtem. Valahogy az volt a benyomásom, hogy a cipők fele olyan egyszerű, sablonos, unalmas, szürke egérke, hogy meg sem érdemes venni, még észrevenni is nehéz, kétszer kell ránézni hogy az ember egyszer észrevegye. :napersze:  De ugyanakkor vannak extrém darabok. 
Nagyon megtetszett egy tűsarkú, ami harisnyában folytatódott. Komoly. :) Baromi dögös, szexi, meg minden...már megbabonázva, reflexből nyúlok is érte, amikor megcsikordul a fék a fejemben:

De hova fogom ezt felvenni?! :o  :o  :o 

Hát ja. Oda. :pirul:  :napersze:  
Csakhogy olyan már van 20. :D Van amelyik még sorra sem került... ;) Persze egy cipőüzletben nehéz az embernek az impulzusvásárlás varázsát elhessegetve, visszakoncentrálni a célra, amiért belépett oda.

Erőt vettem a kísértésen. Fájón visszatettem Miss Csábítót, és megnéztem a választék többi részét. Ezen a részen volt is mit. Gyönyörűek...csak éppen hasonló problémákkal. Tűsarkú combcsizma ezüst flitterekkel (ó mit nem adtam volna egy ilyenért 20 évvel ezelőtt :D ), de gyöngyökkel telefűzött térdig felfűzős bakancs, arany boszicipő, platformos átlátszó csizma...hát vannak cuccok az hétszentség, csak mind ugyanarra...és az nem a macskaköves utca egy ködös szerda délelőtt. :D Ezért aztán nem is vagyok beljebb vele, bár gyönyörködni tök jó. De sajnos a ködös szerda délelőttök többen vannak, mint az illóolajos ezeregy éjszakák. :D

Szóval vissza a célhoz. A többi...istenem...ha nem néznék direkt oda, akkor észre sem venném. Ezek meg 70 éveseknek való gyógycipő kategória. :( Hogy lehet ilyen jelentéktelen, hétköznapi valami?! Miért nem lehet csak kicsit hétköznapibb, de azért extravagáns, laza, vagány? Miért kell mindig mindenhol a végletekbe elmenni? :( Ha utcai, akkor miért kell olyannak lennie mint Mariskanéni házicipője?!

Amikor megnéztem a leveleim, éreztem némi párhuzamot. Az egyik abban lelné örömét ha szubokat mélytorkoztatna és közben verbálisan is alázná őket, a másik meg azt szeretné, ha fenékbe dugná egy domina felcsatolhatóval, leköpné, lepisilné, a földbe döngölné. Az egyik élete párját keresi, a másik a nevére se kíváncsi a röpke légyottos partnernek, csak ki(be)engedné a gőzt egy bio-wc-csészébe. Az egyik a nevét sem hajlandó elárulni, a másik azonnal facebookon akar jelölgetni. Az egyik orálcentrikus (ki tudja, talán fel sem áll neki), a másik a hosszantartó dugás bajnokának vallja magát (mintha a női hüvely lereszelni való fából lenne), a harmadik tantrabajnok, már hónapok (évek) óta nem élvezett el (uhhh...minden félórában fárasztó lehet a túltöltődése), a negyedik többesszexről ábrándozik (amihez még a második résztvevő sincs meg csak ha a kezét kettőnek vesszük), az ötödik kíváncsi hetero, a hatodik csak kiverné a kamerába, a hetedik most azonnal találkozna, a nyolcadik 20 évvel fiatalabb, a kilencedik 20 évvel idősebb, a tizedik bodybuilder fényesre tuningolt izmokkal mint Swarci fénykorában, a tizenegyedik még életében nem látott futócipőt sem közelről...a tizenkettedik egy kávéra sem szeretne költeni, a tizenharmadik meghívna egy wellness hétvégére...ésatöbbi ésatöbbi...mi van?!?!?!

Ami kihalófélben van: a normális.  :napersze: A közepes. :napersze:  A 17 centis. :D

A nem pink tűsarkú domina combcsizma, de nem gyógycipő. 
A kellően érdekes, izgalmas, vagány, laza, amelyik felvehető szerda délelőtt is és szombat éjjel sem vall benne szégyent a viselője. Kényelmes, nem akarja az ember lerúgni mert feltörte, amelyik nem uralja az öltözéket, de harmonizál vele és szebbé teszi. Amelyikre kellemes ránézni, de az ember nem csalódik az érzettől sem, amikor benne van. ;) 
Amelyiket többször is öröm viselni, többféleképpen, mert minden öltözékhez passzol. Amelyiket érdemes polírozgatni...simogatni...ápolgatni... ;)
Nem akar betörni, de nem törik be. Ott van ahol kell, amikor kell.
És persze nem sétál ki a cipősszekrényből sem hogy összekoszolja magát. :D

Hhhhh...lehet hogy nem a megfelelő cipőboltban vagyok?! :O


 !kep:https://marketplace.canva.com/MADF1citxME/1/thumbnail_large/canva-woman-feet-with-question-mark--MADF1citxME.jpg 

12 hozzászólás |

Csapatépítés
#67 (2019-09-13 17:13:07)

 !kep:https://is5-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Purple71/v4/18/ab/57/18ab57fb-ef48-0fb3-4454-53b5d83b7191/source/512x512bb.jpg 


Munkámból adódóan a számítógépemen a rendszerrel együtt indul a Viber és a Skype is, muszáj online lennem, nálunk ez default kommunikáció.
Mivel betegesen nem szeretek különböző telefonokat, emailcímeket, cset accountokat, és egyebeket használni, hát szépen benne volt mindenki más is. 
Van a Vibernek az a kedves tulajdonsága, hogy amikor bezárjuk, akkor nem záródik be, hanem lemegy a jobb alsó sarokba minimalizált módban. Onnan csak úgy lehet bezárni, ha külön jobb gombbal rákattintunk, kikeressük a bezárás menüpontot, rákattintunk, majd a visszakérdezésben a leghatározottabban biztosak vagyunk benne. De aki nem figyel, annak a Viber ott figyel készenlétben. :)
A Microsoft meg olyan kedves, hogy már minden programban összemos mindenkit mindenkivel, akivel valaha egy szót is beszéltem, ott vigyorog valamelyik kontaktlistában, ahonnan visszaszivárog egy másikba, majd mindent beterít, csak épp azt sem tudom ki az. :)

De persze őt tudtam ki. Szerintem benne van az ország 100 legjobb férfifeneke között. :pirul:  Olyan, akiről szobrot mintáznának - ha nők lennének a szobrászok. ;) Lehet hogy ezen kívül is vannak jó tulajdonságai, de sajnos még hiányosak az ismereteim, nem jutottam még túl a térbeli kiterjedésén, állandóan eltereli a figyelmem mindenfélékkel. :napersze: 

Alapvetően én szoktam a gépem előtt ülni, csendes magányomban, más nem. Kivéve amikor nagy ritkán prezentáció módban kivetítik. Olyankor rendet csinálok az ikonjaim között (bár a zseni átlát a káoszon, node azért mégis), és kikapcsolom amit ki kell. Meg ami ki is kapcsolódik. :napersze: 
Természetesen egeret nem kötnek olyankor rá, minek is az, jobbra-balra lehet tekerni a szlájdokat. 

Éppen megy a Nagy Megbeszélés (a teremben 9 férfi és én, kollégák és ügyfelektől főnökség), mindenki kussban hallgatja akit kell, igyekszem fene komoly képet vágni, elvégre Baromi Fontos Dolgokról van szó. 

Egyszercsak felbukkan a jobb alsó sarokban egy szolíd kis üzenetecske. 

*Bippp.*
- Mi van rajtad?

Szemem sem rebben, a jelenlévők úgy tesznek, mintha nem is vették volna észre. Igyekszem én sem reagálni, ó hát semmi sem történt... meg sem rezzenek. Csak finoman megérintem a nyakam oldalát (miért van az ha az ember szeretne valahol egész máshol lenni, akkor mindig a nyakát babrálja?!).

Oké, túl vagyunk rajta, ennyi. Huhhh. Magyarázhatjuk a projektet tovább. Lépjünk. Már nem lépek ki, az ollllyan amatőr lenne. Odavergődni a másik sarokból, szlalomozni a székek között, keresgélni a taccspadon a menüt, kilépni a vetítésből...ajjj. Már késő, ez van, megtörtént, túllépjük. :napersze: 

Az a kis világítós szürke hátuljú üzenetablak olyan kedvesen és gyengéden tud feljönni, lassítva, miközben csippan egy szolídat, és diszkréten kiteszi alulra a szöveget. Hogy 3 utcával odébb is jól látható legyen.

*Bippp.*
- Csak mert rajtam nincs semmi. Most fürödtem.

Uhhh. Fürödni jó. Ennek őszintén örülök, mit is mondhatnék, mindig erre a nézésre vágytam, ahogyan most 9 férfi 18 szemmel kikerekedve fixíroz (nohát, nohát), beleértve egy leendő partnerünk kábé fél vezérkarát. Élmény lesz a jövőben velük együtt dolgozni. Remélem feledékenyek, szenilisek, süketek és vakok. Bár akkor meg a másik szemem sír.

*Bippp.*
- Érdekel?

Jujjj. Neeeeem! Vagyis de. :D Baaaaasszus abbahagyhatnád. Ha elmeséled a kedvenc harisnyatartós-főnökös-tárgyalós fantáziádat, vagy a prezentáció közben az íróasztal alá bemászósat, helyben kinyírlak egy távirányítású atombombával.

*Bippp. Bippp. Bippp.*
- Előlről vagy hátulról kéred?
- ...
- A képet, te perverz. :)

Te aztán fogod kapni minden irányból, egy szamuráj harci karddal abba a szép fenekedbe. Ha most kimegyek és kikapcsolom, bénázhatok a taccspaddal, el se találom azt a kis szar menüt. Már késő. Mindenki rajtam fog röhögni. Kedves fiúk, nem akarná valaki lekapcsolni esetleg?! Több vér van a fejemben, mint az életmentők fél éves elsősegély tartaléka. A kollégáim sem tolakodnak oda, csak kajánul vigyorognak, pedig egy pasi könnyebben boldogul egér nélkül. Ők úgyis mindig billentyűznek. Oké, igazatok volt, basszus nekem is meg kéne tanulnom azt a sok kombinációt.
És miért nézi mindenki a kivetítő jobb alsó sarkát?! Nincs ott semmi látnivaló, lehet kérem továbbmenni.

Sose örültem még így egy jó kis folyamatábrának. Most naggggyon figyelek. Koncentráljunk a lényegre. Ezt meg szépen elfelejtjük, fiúk.

*Bipppp.*
- Na jó, akkor mutatok valamit ami feldobja a napod. Úgyis túl sokat dolgozol.

Hát az hétszentség, hogy feldobtad, a vérnyomásomat egész biztos. A kollégáim napját is. A főnökség még tartja magát ugyan a röhögés szélén, de minden tekintet a jobb alsó sarokra szegeződik. Szemlátomást kedves ismerősöm kis bemutatója nagyobb érdeklődésre tart számot mint egy sokmilliós projekt. Büszke lehet magára, na.
Könyörgöm, szolídat alakíts. Bebiztosítottad a találkozót az tuti. Mert hogy kinyírlak az már biztos. De előtte megkínozlak. BDSM lesz a javából. :merges: Fogalmad sincs miket tudok, de meg fogod tudni, garantálom!

Kritikus helyzetekben ösztönösen a legrosszabbra készülök fel. Most felbukkan egy kép hamarosan, és nem a Parlamentet fogja ábrázolni a déli napsütésben. Eddig fix. Mi lehet a legrosszabb? 
Lelki szemeim előtt megjelenik egy félkemény farok rózsaszín szalaggal átkötve. Elhessegetem a képet mielőtt kibuggyanna belőlem a röhögés, nem, szerencsére nem az a fajta. Hess. Oké, akkor rózsaszín szalag nélkül. És kemény. Esetleg valami dísszel felruházva... Vagy ráakasztva valamit. Egy törölközőt? Láttam már olyan profilképet. :) Oldalnézetben, hogy látszódjon milyen peckesen meredezik. Neeeeeeem, ennyire azért nem. Jujjj, és mi van ha kiveri?! Bele 9 pasi szemébe?! 
Nyugi. Eltúlzom. Nem lesz ilyen. Közelében sem lesz. Belém hasít, mi van ha a saját képem küldi vissza?! Szerencsére nem logikus. Rohadt meleg van itt. Mindenem odaadnám egy vészkijáratért. Vánszorognak a másodpercek.

Mindenki szépen türelmesen várja a produkciót. Lám, ilyen egy jó csapat. Szépen összekovácsolódtak. Mindenki egyenlő. Mindenki egyfelé figyel, mint egy háromnapos fejtágítás után. Egy pisszenés sincs. Csak ne az én Viberem lenne a csapatépítő tréning fő attrakciója...

És akkor lassan elkezd felfelé jönni a kép. Még kissé előre is szegezik a fejüket hogy jobban lássanak. Na jó, odanézek. Ha már ekkora az érdeklődés.

Férfi fej félig profilból félig hátulról. Kő gördül le a mellkasomról. Eddig oké - a körülményekhez képest - huhhh...inggallér, férfias nyakkal. Oké, a fejét már láttam. Fellélegzem. De jön az tovább is. Kicsit megtekeredett a póz. Nagyon laza az az ing.
Beugrik hogy valamikor azt találtam írni hogy a legszexibb dolog a világon egy pasi egy szál ingben és izmos fenékben, alsónadrág nélkül. Valahogy arra mindig beindulok. :) Úgy tűnik figyelt. (Hála az égnek hogy nem női tangával poénkodtam.)
Hát igen. Vitathatatlanul szép izmos fenék. Harmonikus és erőteljes. Uhhhh...ha ezek az izmok megfeszülnek... :pirul: 

Érzem az elismerő pillantásokat. Nocsak, nocsak. Ki is húzhatom magam az asztal alól. Fordult a kocka? :D

*Bippp.*
- Na? Megforduljak? Küldjek előlnézetben is?

Még valaki? Hát persze. Igazi intim pillanat egy első látáshoz. :napersze: Mutasd meg a farkad 9 férfinek...végülis családon belül marad - ha elég tágan értelmezzük a családot, a fél életem velük töltöm. Persze ...ha... olyan a farkad mint a feneked, akkor földbe döngölöd ezt a társaságot az tuti. 
De mi van ha nem olyan? Ha kicsi, plöttyedt, sötétlila, rajtam fognak poénkodni úgy 200 évig. :sir:  Basszus mi a búbánatért nem néztem meg tegnap?! Kellett nekem dolgozni.
Remélem akkora farkad van hogy mindegyik pasi el akarja felejteni a megrázó élményt. És én megmenekülök. :D Na, Casanova, mindent bele, iskolázd le őket, hajrá! :D Nem bírom már az izgalmakat.

*Bippp.*
- Este innen folytathatnánk nálam a sztriptízt, istennő. Addig meghagyom a kíváncsiságod. :)

Csalódott képpel oszladozni kezd a társaság. Hát, a lényeget megbeszéltük. Láttunk (majdnem) mindent (még többet is a kelleténél), jó együttműködés lesz ez. Van benne perspektíva. Kellünk nekik. Bele kell mélyedni jobban a... témába...

Valaki írjon már egy emlékeztetőt, lehetőleg még ma este. És akkor megállapítom, hogy a pasikban van csapatszellem és összetartás, mert ahelyett hogy rám mutogatnának, vakarják a fejüket, hogy melyikük.

Szerintük ma én nem érek rá. :D :D

19 hozzászólás |

Korlát
#66 (2019-09-09 21:53:28)

Nem olyan korlát, ami korlátoz. Épp az ellenkezője. Ez a korlát felszabadít. ;)

Így néz ki:

 !kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/09/189dn.png 

Látszatra semmi különös, egy egyszerű korlát. Sárgára van festve, már kicsit lekopott itt-ott. Ami az érdekes benne, hogy miket látott ez a korlát!
Először is, irigylésre méltó a lakóhelye, mert non-stop látja a Dunát. Éjszaka látja a Dunán játszadozó csillagokat. Irigylem érte. Imádom nézni a csillagokat. 
Lát továbbá egy benzinkutat, bár csak részben, mert kissé elkanyarodik a fák közé, és oda nem jut a fénye.
Amikor árad a Duna, néha csak félig látszik ki a vízből. Amikor a Duna jól viselkedik, akkor a korlát büszkén néz le a hullámokra.
Mellette egy sétaút a Duna mentén, nagyon hangulatos. Csendes, pedig közel van a városhoz. Csendes és sötét. A korlát pedig biztos őrként kíséri végig.

Régen csak vad tájat látott, kietlen földutat, burjánzó bozótot. Látott itt gyerekként kutyát sétáltatni. Talán többször le is lett pisilve, de nem méltatlankodott. Látott focizni, látta elveszni a labdát. 
- Ó de béna vagy már megint ment a Dunába... 

Már felnőttem, a kutya sincs már, a parti grund sincs már, a labda sincs már. A földútra aszfaltutat építettek, mellé füvet telepítettek, terepet rendeztek. Ő maradt a helyén. Kapott a szürke helyett szép új sárga ruhát. Aztán megint építkezést látott, míg elkészült a vasútállomás. Azóta hallgatja: timmtiririmm, vonat halad át a kettes vágány mellett, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. Csak áthalad, ritkán látja megállni. De lelkesen bámul utána a fakó sárga szemeivel. Legalább történik valami.

Sokat látott ott sétálni, beszélgetni. Kézenfogva. Meg mindenfogva is. :) Látott álmodozni, beszélgetni, hallgatni, bámulni a vizet, egyedül és nem egyedül. Aggódott amikor átmásztunk rajta, mert mögötte a meredek part, és nem tud megvédeni. Nem is kellett. :) Sokat látott ott ugyanazzal. Aztán az ugyanaz eltűnt, már örökre felülről látja a korlátunkat...és ő megint csak engem látott, ahogy ugyanott ülök és bámulom a csillagokat. :sir: 
Aztán sokáig nem látott. Mígnem újra eszembe jutott.

Látott engem az első erós randimon. Csak az elejét látta, mert végül máshol folytatódott a program. De látott a másodikon is. :) Látott ott toporogni, nézni az órámat, fel-alá mászkálni... Látott egy férfi alakot is érkezni. Látta a bizonytalankodását (hűha, itt és most?) , aztán az elhatározását... (miért is ne?! :) ) Hallotta a szívem kalapálását. (Ezt akartam, meg is merem tenni...) Végig látott mindent. Talán egy pillanatra el is pirult, de sziklaszilárdan támasztott. ;)
Aztán látta ugyanezt másik szereplővel. Mozgalmas nyár volt az. Már egy festékszemcséje sem rebbent, tudta a dolgát, csak legyen erős. :pirul: 

Aztán látott baráti találkozót, ahol a hátamat támasztotta, és hallotta a párbeszédet.
- Tudom hogy azt ígértem jó leszek, de én most legszívesebben...
- Pszt. Ne szövegelj. Csak tedd. 
Aztán már nem a hátamat támasztotta...

Aztán hosszú szünet. Látott arra biciklizni, és cinkosan kacsintott kissé rozsdásodó szemeivel. Aztán megint hosszú szünet, megint sokáig nem láttuk egymást, de tudtam hogy ott van, ott mentem el tőle párszáz méterre, nap mint nap. Elnéztem felé a buszról...eljön még az időd...
Pár éve Szilveszter éjjel látott egy szál kabátban és csizmában. Csodálkozott, ebben a hidegben...hát nem úgy sikerült a program ahogy terveztem, és B terv...aztán látta a másikat, és elszégyellte magát, ó te jó ég, már megint?! De tudta mi a dolga, teljesítette a küldetését.

Aztán újra nyár lett. És látott hiába várni. Látott toporogni, aggódni, sírni, dühöngeni. Látott fagyoskodni az augusztusi szélben. Próbált vigasztalni. Majdnem hazáig kísért, egyik oszlopa a másik után. Dühös voltam. Vissza se néztem rá.

Aztán néhány hét múlva látott nem hiába várni. Látott örülni. :) Látott bort inni, Dunakavicsot enni, és vidáman csevegni. Látott ölelkezni. Már majdnem behunyta a szemét és elpirult...de aztán látott továbbmenni. Pedig lehet hogy szeretett volna újra elpirulni. :D Azt hiszem én is szerettem volna ha elpirul. ;) :D 

Ismét hiába várt egy évig. Egy év múlva újra látta ugyanezt. Már nem aggódott, tudta hogy az ismerősök visszatérnek...
Tavasszal visszatértem, de máshol, az alsó szakaszán, a kikötőnél. Látott hosszan sétálgatni fel és alá, látta hogy a cipőm feltörte a lábam. Látott egy alakot közeledni, és látott minket bemenni egy épületbe, ááá...étterem is épült közben... ;) Aztán látott belékarolva kijönni, jókat nevetni, közben sántikálni...látta az új cipőm, próbált együttérezni, talán valamelyik betonalapjára gondolt közben amikor kiöntötték.
Aztán látott biciklivel elszáguldani, bocsi sietős, nappal van...de éjszaka hiába várt...

Most nemrég látott utoljára, az utolsó nyári éjszakán...borozni és nevetgélni, még megsimítottam a tetejét és áthajoltam rajta. 
- Az ott a Duna? 
- Ó igen, az a Duna... (ha tudnád :napersze: )
Késő éjjelig ültünk a padon és a korláttal együtt néztük a csillagokat. 

Minden jó véget ér egyszer. Az ismerősök nem térnek vissza többé. Ez volt az utolsó nyár vele. A következő nyáron már másik korlát vár, valahol máshol...

Elbúcsúztam tőle. Méltóképpen. Tokajival. :) De nem kellett pironkodnia. És többé nem kell.
Hosszú utat tettünk meg együtt. Néha jót, néha rosszat, néha vidámat, néha szomorút, néha emlékezeteset, néha felejthetőt, néha jobblábas lépést, néha ballábasat, néha bicegőset, néha sírva, néha nevetve. 
Örökké él a sárkány, de nem így egy kisfiú...valami baromi giccses módon ezt az ezer éve nem hallott gyerekdalt hallottam a fülemben hazafelé úton és még a fürdőkádban sem szabadultam tőle. Van ilyen.

Vége a nyárnak. És egy korszaknak is. Mire újra nyár lesz, messze lesz az otthonom tőle.
Ő ott marad magányosan, tovább bámulja a Dunát és a csillagokat, és rozsdásodó oszlopaiban őrzi az emlékeimet. Azt hiszem, ő mindent ért.

Talán látom még. A vonatról épp odalátni.




(UI: Nem üzenet, sem a 13. sorba, se sehova. ;) Csak egy bejegyzés.)

17 hozzászólás |

Negatív
#65 (2019-09-07 15:49:33)

 !kep:https://cdn1.iconfinder.com/data/icons/seo-9/500/SEO-22-512.png 

Ez most kevésbé pornós. ;) Majd hamarosan lesz az is. ;)  
Most a negatív kommentek lelkivilága.

Két dolog ihletett. Az egyik nemrégiben egy poszt alatt két teljesen különböző negatív komment, a másik egy kis közjáték az életből. Utóbbi ugyan nem kimondottan komment, de erős az asszociáció.
Ahol lakom, ahhoz hogy a buszmegállóba menjek, egy rövid szakaszon a kerékpárúton kell menni. Éppen ezt tettem. Egyszercsak a hátam mögül előkerülve elsüvít mellettem egy biciklis. Visszafordul, a halántékára mutat, és azt kiabálja, hülye picsa. Majd továbbsüvít a versenybiciklijével. Az analógiát mindenki döntse el maga. :D 

Persze, sokan legyintenek, áááá, én nem foglalkozom a negatív kommentekkel. Ami tök elegánsan hangzik ugyan, de - feltételezve egy érző embert - nem igaz. És nagyon helyes hogy nem igaz. Aki tényleg nem foglalkozik a negatív kommentekkel, az egy beképzelt majom, aki tökéletesnek hiszi magát. :D :D 

Mert vannak ugyan ostobaság negatív kommentek, de vannak jó negatív kommentek is. Olyanok, amikből tanulni lehet. és vannak olyanok is, amik már annyira blődek, hogy nevetségesek. Szerintem azokért is kár lenne. Mert színesítik a világot. ;)

A negatív kommentekre is az írói rászánták az időt, fáradtságot, figyelmet. Ami méltányolandó dolog. Ezen felül a negatív kommentekből néha az írójukról sokkal többet lehet megtudni, mint az egyetértő, pozitív kommentek íróiról.

Többféle negatív komment létezik.

*A jószándékú.* (Igen, ilyen is van! :) Nem érthetünk mindenben egyet. :D )
Lelkiismerettel elolvassa a posztot, végiggondolja, és kialakul benne egy ellentétes vélemény. Majd ezt megfogalmazza, olyan formában, ami emészthető a posztoló számára. Az érveit alátámasztja, mondandóját megindokolja, logikusan felépíti a hozzászólását, megvilágítva a saját nézőpontját. 
Ez ritkaság, de létezik. Egészséges vitának hívják. :D A vita nem ugyanaz, mint a veszekedés! Vitatkozni pedig tök jó. :D 
Az ilyen kommentelő bennem azt a képet alakítja ki, hogy bár a véleményünk különbözik némely kérdésben, egyébként teljes mértékben egy szinten állunk, hozzáállásban, ráfordított szellemi kapacitásban, és értelmi színvonalban is. Az ilyen típusú negatív kommentre mindig odafigyelek és komolyan veszem. Még az is lehet, hogy a kommentelő meggyőz az igazáról. 
Nagyon is érdemes vitatkozni vele, mert jobbnál jobb észérvek kerülnek elő, mindenképp szórakoztató és érdekes vita kerekedik.
Ha megunja, elegánsan elengedi a témát, ha pedig meggyőzi őt az ember, akkor finoman, általában humorral kiszáll a vitából. (Vagy egyik sem, és törli magát. :D ) Soha nem vált át másik típusba.

*A frusztrált.*
Ő is lelkiismerettel elolvassa a posztot. De ez az elolvasás kellemetlen emóciókat kelt benne. Vagy azért, mert más dolgokra asszociál a poszt alapján, amik valójában nincsenek benne, vagy a posztoló személyével kapcsolatban vannak ellenérzései, amik oka a posztban szintén nincs benne. A negatív komment valójában ilyenkor nem a posztnak szól, hanem a posztoló személyének, és majdnem teljesen mindegy hogy mit írt volna, nyuszi sapkája alapon biztosan negatívan kommenteli. :napersze: 
Az ilyen hozzászólással sajnos nemigen lehet mit kezdeni. Észérvekkel vitázni nem lehet vele, mert - intelligenciától és vérmérséklettől függően - átfordulhat a később tárgyaltak közül a fennsőbbségesbe, a trollba, vagy a gyűlölködőbe. Meglepő módon - ha az illető amúgy intelligens -, néha a humor, és kellő figyelem az illető felé használni szokott, és észreveszi magát. Ebbe a kategóriába bárki bármikor belefordulhat, és ki is kerülhet onnan. Az élet már csak ilyen, és emberek vagyunk.

*Az irigy. *
Ő is elolvassa a posztot, és a poszt kellemetlen érzéseket kelt benne. Csalódást és dühöt érez, úgy érzi, méltatlanul kimaradt valamiből. Úgy érzi, amiről a poszt szól, az számára elérhetetlen. Összehasonlítja magával, és úgy érzi, alul marad. Ez feldühíti. Gyakran hazugságnak bélyegzi a posztot, hazugnak, kamusnak a kommentelőt. Vagy igyekszik bármilyen módon leértékelni a posztot, azokat az elemeit megtámadni, amik számára vágyottak lennének, vagy megpróbálja lejáratni a szerzőt. Valójában nem a poszttal vagy a poszterrel elégedetlen, hanem saját magával.
Vitatkozás esetén átvált fennsőbbségesbe.

*A fennsőbbséges. *
Ő is elolvassa a posztot, de erős prekoncepciókkal. Már az előtt megvan a sziklaszilárd negatív véleménye, hogy olvasta volna. Nem foglalkozik észérvekkel, általában röviden és indoklás nélkül minősít. (Az írásod egy szar. Csiszolgasd még. Hát ez most szörnyű lett. Gyenge. Ésatöbbi.) :D Egyszavas negatív jelzőkkel, másoktól vett idézetekkel, vagy közhelyekkel dobálódzik. Erősen és hangsúlyozottan elhatárolja magát, természetesen nem fejti ki a miérteket sem (azok valójában teljesen mások, a poszttal nem összefüggő dolgok). Nem vitatkozik, egy megnyilvánulás után általában el is vonul. 

*A troll.*
A trollnak alfajai vannak, annyiféle lehet az indoka, ahány troll van. Átmenetileg bárkiből lehet troll. :D
Vannak a humoros trollok. Ők egy jó vicc oltárán bármit feláldoznak. Ha bántanak is, általában nem szándékosan. Kiragadnak egy vicces részletet, vagy asszociálnak valami blődségre, játszanak a szavakkal, vagy provokálják a kommentelőket. Nem csapnak át másik műfajba.
De vannak gonosz trollok is. Ők simán tönkre akarják tenni a posztot, és ellehetetleníteni a többiek kommentelését. A poszt témájától teljesen eltérnek. Vita esetén személyeskedésbe, gyűlölködésbe váltanak. Őket nem szabad "etetni", mert soha nem hagyják abba.

*A buta.*
Felületesen elolvassa a posztot, túl sokat nem ért belőle, csak valami felszínt. Ez alapján beugrik neki valamilyen saját problémája, amit kinyilvánít. Személyes rossz szándék nincs benne. A hozzászólása gyakran távolról sem függ össze a poszttal, így túlzottan vitatkozni vele sem érdemes. Elfér. :)

*A gyűlölködő.*
A frusztrált tovább fejlődött változata. Szerencsére nagyon kevés van belőle, én a posztjaim alatt még soha nem is találkoztam ilyennel.
Felhasználva a névtelenséget, a legocsmányabb rosszkívánságokkal látják el a posztolót vagy a kommentelőket, ontják magukból a szélsőségesen negatív, minden indoklás nélküli trágárságot. Fogalmam sincs milyen lelkület állhat mögötte, de szerintem ők azok, akiket csak a törvények vagy a testi adottságaik tartanak vissza a fizikai agresszióktól (vagy ki tudja, talán azok sem). Velük biztosan nem érdemes vitatkozni, ők azok, akiket csak kimoderálni lehet.

Szóval, a negatív kommentek vagy negatív válaszok egy kommentre nem feltétlenül rosszak. Az ördög mint mindig, a részletekben rejlik. Szerintem a negatív kommentekre is jó dolog odafigyelni.

Egészen múlt hétig nem is fordult elő velem, hogy nem olvasok el valamit. Mindent a világon elolvastam. Múlt héten történelmet írtam magamnak. Megtörtént, hogy életemben először nem olvastam el egy kommentemre a választ. És tulajdonképpen jólesett. :D
Néha ilyen is kell.

De nem ez a többség! A többség szerintem mindenütt az egészséges lelkületű, alapvetően pozitív hozzáállású, semleges, informatív, vagy vicces komment. Én így tapasztaltam. 
A világ színes, és jól is van úgy. Így lehet jókat beszélgetni. :D


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190907154933.jpg

16 hozzászólás |

1 kis pornó...
#64 (2019-09-01 21:01:34)

 !kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/01/730bb.png 

...a nyár méltó búcsúztatására. :) ;)

Fülledt meleg volt a buszon, a levegő - mintha egy bezárt befőttesüvegből lélegezne az ember. Egy olyan befőttesüvegből, ahova beletettek legalább pár kilónyi port, néhány oszladozó szendvicset, és legalább két vizes kutyát. De inkább hármat.
Bess azon gondolkodott, hogy talán le kéne szállni és belélegezni egy kis oxigént az életbenmaradás kedvéért, de aztán belátta hogy ez két okból is lehetetlen: egyrészt a busz kellős közepére szorult, mindkét irányban egyenlően egy-egy fényévnyire volt az ajtó, másrészről semmi értelme, a következő buszon is pontosan ennyien lesznek.

Kinn tombolt a 30 fok feletti nyári klíma, benn pedig ennek a levegő nélküli változata, de a levegő helyett jó sok páratartalommal. Aki tehette nekivetkőzött. Aki nem tehette az is, néhány zsírpárnával alaposan kibélelt kamaszlány viháncolt a dupla ülésben, az elmaradhatatlan csipsz és kóla a kezükben, természetesen falatnyi nadrágban, és olyan pánt nélküli trikóban, amiben túláradó mellüket nehéz lehetett benntartani. De sikerült, többé-kevésbé. A hasukat azért kevésbé, az elégedetten bukott a nadrág derekára, a szabadság édes csábításának engedve. Mellettük egy házaspár, kókadozó feleség, mellette a hőség nyújtotta kilátást (vagy rálátást, esetleg belátást) szemlátomást erősen élvező férjével. Nyilván esténként fáj a feje, meg különben is, azzal a pasival kinek lenne kedve. Sunyi alak. Nem úgy mint mögöttük egy langaléta fickó, aki széles vigyorral nyugtázta a melle kordában tartásával sikertelenül küzdő kamaszlányt, közben elégedetten rágta a szájában azt a nyúlós büdös gumit, ami valaha mentolos rágó volt, de mostanra már összegyűjthetett pár tonna nyálat.

A megállóban még többen szálltak fel, a lányokat már nem látta, mert egyre többen és többen lettek az emberek. Most legalább néhány igen hosszú megálló következik, addig se száll fel már senki. A kapaszkodó közeléből már teljesen elsodorta a tömeg, a felsőt még magas sarkú cipőben is nehezen érte el, így eléggé fel kellett nyújtóznia.
Még szerencse hogy végül mégsem a fehér topot vette fel -pedig eredetileg azt akarta, de aztán rájött hogy ma inkább világoszöld kedve van-, a fehér top alja most ebben a pozícióban úgy 2-3 centivel lenne a mellbimbója felett. A világoszöld ruha egy igazi nyári darab volt, nagyon vékony, szinte pókhálószerű, de bő lágy esésű, kivágott, és nagyon kényelmes. A mellbimbója persze átlátszott, de nem jobban mint ami még elfogadható ebben a kánikulában, és különben is, nem volt mit szégyellnie.
Most érezte, amint a bőrén átütő nedvesség lassan egy cseppé formálódik, és megkezdi útját az elengedhetetlen lehullás felé. De előbb még finoman megcsiklandozta a két melle között azt a kis gödröcskét. Bess próbálta finoman beletolni a ruháját, de a keze sikertelenül próbált odáig eljutni, mert beleütközött a szorosan mellette álló emberbe. Már olyan sokan voltak hogy azt sem lehetett tudni, milyen szatyor, táska, kéz, láb és egyebek kihez tartoznak, az emberek egy szorosan összenyomott masszává váltak, ami csak az ajtók kinyitását várja hogy kifolyjon.
Már-már álmosító és unalmas volt, álmosan és unottan nézegette az ablakon át ugyanazokat a házakat, fákat, amiket már milliószor látott.

Közben egy utas mögötte egészen közel préselődött a hátának, érezte a mellkasát. Előbb csak érintette ahogy a busz himbálódzott, aztán valahogy ottmaradt.

Aztán egyszercsak valami szokatlan érzése támadt. Vékony ruháján keresztül megérezte, ahogy a mellkas szinte megérinti, kíváncsian és birtoklóan egyszerre. Egyszer határozottan nekinyomódott, aztán lazított a szorításon, épphogy cirógatta, de csak azért hogy újult erővel vegye birtokába.
Az érzékszervei egyszerre kezdtek hátrafelé figyelni, minden mást kikapcsolt, csak arra figyelt. Valaki hozzásimul, nem vitás. Ez nem véletlen. A gondolat egyszerre volt félelmetes, megalázó, és izgalmas. Semmit nem látott, hiszen mögötte történt minden, azt sem tudta az illető kicsoda, milyen korú és nemű egyáltalán. Na jó, a nemében eléggé biztos volt, a mellkas széles, erős volt, szinte erőszakos, de mégis bújkált benne valami bizonytalanság. Nála magasabb volt a tulajdonosa mert a vállán is érezte, hogy arra még a mellkas folytatódik. A férfin is vékony póló lehetett mert érezte a ruhán keresztül a mellizmokat amik domborodtak rajta, kemény és kidolgozott mellkas volt.

Közben az érintések egyre mohóbbakká váltak, a férfi egészen rányomta az ablakra, így azért hogy ellentartson, Bess kissé hátrébb tolta a csípőjét. Ezzel a mozdulattal a feneke egy pillanatra megérintette a férfi ágyékát. Ijedten kapta vissza, és szörnyen csodálkozott rajta hogy nem érzett undort, sőt, valami ijesztően kellemes volt a dologban, olyasfajta izgalom, mint amikor csakazértis felülsz a hullámvasútra, csak hogy félj és borzongj, hogy élvezd a saját gyengeséged. Csak kíváncsiságból, csak mintha véletlenül lenne, ismét kihomorított, és a feneke az előbb megismert ágyékot érintette, de most egy másodpercig finoman ott is tartotta.

Ekkor a busz hirtelen kanyarodni kezdett, és kicsúszott Bess kezéből az irányítás, a feneke egészen nekinyomódott a férfi nadrágjának. A nadrág tulajdonosára mintha fordítva hatna a gravitáció, Bess felé tolta magát, a lány érezte hogy a másik test szorosan hozzásimul, és a férfi nadrágjának az eleje igen kemény és nagy. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, érezte ahogy a vágy megérinti és hullámként lebben szét benne. Szégyellte magát és kívánta újra érezni egyszerre. Küzdött a vággyal ami arra biztatta hogy újra érintse meg a tüzet, bár tudta hogy őrültség amit csinál, hiszen fogalma sincs ki van mögötte, mégcsak nem is látja, ha most leszáll és eltűnik, fel sem ismerné a leszálló emberek között. Csak még egyszer. Csak egyszer, csak egy pillanatra - győzködte a benne lakozó jólneveltséget - csak egyszer, aztán nem, többet nem.

Amikor hozzásimult a mögötte lévő ágyéknak, pontosan tudta hogy egy kiszabadulásra vágyakozó kígyóval fog találkozni, az édes-mérges fajtából, de félte és kívánta egyszerre. A kígyó hozzádörzsölődött, előbb finoman, aztán egyre követelődzőbben. Óvatosan jobbra-balra dörzsölte a fenekét a férfi nadrágján. Aztán várt. Érzékei kifinomultak, a busz zaja egy messzi zsibongássá változott, a szíve kalapálása elfojtott minden zajt. Mozdulatlanul állt, gyakorlatilag a férfi ölében. A kiszolgáltatottság szégyene vívott benne csatát a megsemmisítő őrült vágy ördögeivel, és az ördögök győzelemre álltak.

Ekkor a férfi kezét érezte a csuklóján. Határozott és nagy keze volt, a csuklója elveszett benne. Odahúzta közéjük, és határozottan rátette a nadrágja sliccére. Az ujja beleakadt a szélébe. Nem farmer volt, valami vászonnadrág, puha anyagból, alig lehetett először észrevenni hogy a zippzár le van húzva. A kéz idáig hozta, innen az utat egyedül kell megtennie.
Érezte ahogy az arcát elönti a pír, remélte hogy nem látja senki, de mit számít, ha látják is, meleg van. Reflexből enyhén visszarántotta a kezét, de aztán a benne dúló vágy és kíváncsiság nagyobb volt. Csak egyszer. Csak egy pillanatra. Csak megérinteni.
Becsúsztatta a kezét a résen, vékony keze könnyen befért. A férfi nem viselt alsónadrágot. Nemi szerve nagy volt, nagyobb mint számított rá, és forró. Lüktetően és vágyakozón simult a kezébe. Finoman megérintette. Érezte ahogy az reagálva az érintésre, még erősebben ágaskodik, pattanásig feszülve várja hogy kirobbanhasson belőle az elemi erő.

Visszahúzta a kezét, közben a fenekével egy körkörös mozdulatot tett, ösztönösen tudtára adva a behatolónak, hogy várják odabenn. Fogalma sem volt miért teszi és hogy képzeli, csak jött.
A testbeszéd meghallgatásra találhatott, mert egy kéz lassan elkezdte felszedni a ruháját, szépen az aljától haladva, egy örökkévalóságig tartva hogy elérje a combjait. Bő ruha lévén, épphogy középen felemelve, két oldalon szemérmesen eltakarta a történéseket, jótékonyan maga alá temetve azt a kezet, ami most a combjai között kereste az utat.
Meg is találta. Nem sokat teketóriázott, határozottan félretolta a bugyiját, gyorsan a lényegre tapintott.

Bess olyan nedves volt hogy attól tartott hogy már a combján is van belőle, de ez egyértelműen a kéz kedvére volt, mert gyorsan szétkente, ezzel szinte korcsolyapályát csinálva ahol a csúszás csak egyfelé lehetséges. Be is csúsztatta a kezét, előbb csak a nagyajkai közé, ahol nem sokat tétovázott, súrolva a csiklóját, felfedezte és beolajozta a mélyebben fekvő területeket is. Közben a másik kéz megragadta a medencecsontjánál, és az előbbi kéz távozott, de csak azért hogy erősítést hozzon.
A férfi a farkát egy meglepően gyengéd de igen határozott mozdulattal becsúsztatta az előbb kialakított járat elejébe, majd egy századmásodpercnyi várakozás után egész testével erősen, határozottan hozzányomta magát Besshez.

Egy pillanatra elakadt a lélegzete, aztán felnyögött. A behatolás gyors volt, a behatoló kemény, hatalmas, követelődző és éhes. Amikor teljesen egymásban voltak, a férfi egy pár pillanatig mintha lefogta volna hogy ne mozduljon. Még ne.
Nem is tudott, a lábai remegtek, csiklója körül feszítést érzett, és attól félt mindjárt bepisil. Arca égett a szégyentől, öle a kirobbanás előtti kéjtől, levegőt sem kapott.
Aztán lassan a férfi kijjebb húzta magát, de csak azért hogy még beljebb hatoljon a hullámzó-háborgó forróságba. Bess melle között már az a csepp izzadtság nem érezte magányosnak magát, mert pillanatok alatt cseppek százai lepték el. Öle forrón lüktetni kezdett, szíve egyre hevesebben vert, és amikor a benne lévő akarnok kígyó hullámzani és rángani kezdett, ő már a saját remegésétől észre sem vette. A világ megszűnt létezni, felrobbant tűzgolyóként repül a világegyetemben. Lába elgyengült, egész testét a férfi tartotta, miközben a forró lávával elárasztotta, ő pedig magába fogadta, magába szívta, az utolsó cseppig.

A kéz lassan elengedte, a valaha erőszakos kígyó megszelídülve, szemérmesen kicsusszant rejtekéből, maga után hagyva nedveit. Mikor Bess combján a maradványok lassan lefelé kezdtek ereszkedni, és visszatért a levegő is, gyorsan visszacsúsztatta a bugyit a helyére, így megakadályozva a további kijutást. Közben a nedvesség kihűlt és kellemetlen nyirkosság maradt helyette, a combjai csúszósak voltak a rákenődött maradványoktól. Arcán a szégyen pírja, de szíve az átélt kéjtől még mindig gyorsan vert, és egy-egy gyenge rángás jelezte hogy még kész lenne a folytatásra, emiatt az arca még pirosabb lett. Érezte az anyag jellegzetes szagát is.

Most mit tegyen? Őrület, mit tett. Szexelt egy vadidegennel egy emberekkel teli buszon. Az egész olyan irreálisnak tűnt, mint egy álom.
Olyan álom, amibe az ember még másnap is beleremeg.

Le kell szállni, csak erre tudott gondolni, és megfordult. A férfi eltűnt. Nyíltak az ajtók, sokan leszálltak, megpróbálta kitalálni hogy ki volt. Valakinek az ondója még a bugyijában cuppogott, de azt sem tudja melyiküké. És nem is akarta tudni. Őrület.

Őrület nyáron a városi tömegközlekedés... ;) :vigyor: 

 !kep:http://www.kepfeltoltes.eu/images/2019/09/01/611z.png 


61 hozzászólás |

Sztriptíz
#63 (2019-08-20 17:18:39)

Hajnali 5:00 Barth, 14 fok
Trikó, farmering, kardigán, wc ajtó

8:00 Rostock, 17 fok
Trikó, farmering, kardigán

10:30 Műnchen, 22 fok, csendes szemerkélés
Trikó, farmering

13:00 Budapest, Liszt Ferenc reptér (trópusok?), 35 fok, gyilkos napsütés
Trikó

15:00 Budapest, otthon, légkondi nélkül
Semmi ;)

Mit lehet még levenni?!

 !kep:http://www.izlandmindenekfelett.nhely.hu/szripper.jpg 

26 hozzászólás |

Szúnyog és katica
#62 (2019-08-04 21:52:35)

Sokat beszélünk a találkozás / nemtalálkozás, illetve az ismerkedés témájáról, hogy mekkora nehézség mire létrejön egy találkozás.
Arról sokkal kevesebbet beszélünk, hogy ha létrejön, akkor vajon még hány(ezer) módon lehet elcseszni. :D

Az, hogy van-e kémia, szimpátia, vonzalom, egy hullámhossz, meg ki minek nevezi, egyszerű adottság, nem nagyon lehet befolyásolni. Amit befolyásolni lehet, inkább a találkozás tömény információhalmazának értelmezése.
Szó van erről, arról, érkeznek gesztusok, az ember tesz megfigyeléseket, rögzülnek információk, amik abban a pillanatban nem értelmezettek. De sokféleképpen lehet őket értelmezni.

Két konkrét emlék is eszembe jutott ezzel kapcsolatban.
Az egyik, a főkrampusszal való első találkozás. Illetve utána. Épphogy felszálltam a buszra és a történteken gondolkodtam (ez a legveszélyesebb időszak az események értékelésében és a kimenetel eldöntésében), amikor pityegett a telefonom. SMS. Csak pár mondat volt, de minden még nem értelmet nyert gesztus a jobb oldali serpenyőbe került...olyan mennyiségben, hogy a bal oldalit később hiába töltötte, sokáig meg se mozdult...megfőzött 5 évre. :D 
A másik emlékem, egy hasonlóan várt és előkészített találkozás, tök jó hangulatban, ami után hiába nézegettem a telefont. A friss élményekkel vidáman beléptem az eróra, és látom ám, hogy szó nélkül törölte magát. Puff, szegény serpenyő a bal oldalon, nem győzött szanaszéjjel borulni, ahogy beleszállt a találkozás minden addig nem értelmezett perce. :D :D Esélye sem maradt szépíteni. :( Még a fehéret is feketének értelmeztem, hűezitt maga az ördög. :D
Hogy melyiküknek valójában mi volt a szándéka...mit számít, semmit. Meg se tudom.
 
Nem az számít, hogy valami piros-e, hanem hogy annak látszik-e. :napersze: 

A minap kedvenc barát-barátommal dumáltunk, mi másról ha nem a nőzésről / pasizásról (ajjj...ez érdekes, van kifejezésünk rá hogy nőzés / csajozás, de férfiben csak pasizás van, férfizés nincs...ha van valakinek ötlete hogy miért maradt ez ki a nyelvújításból, ossza meg).

Szóval, meséli, hogy a jobbrabalra húzogatóson a múlt héten négy párja is lett. Meg szokta mutatni, szóval néha levegőért kapkodok olyan topmodell kategória némelyik hogy Palvin Barbi is elsírná magát a fotójuk láttán, hűha mondom, te aztán igazi Casanova vagy, akkor most gondolom nem is érsz rá dumálni, van jobb dolgod, dúl az ismerkedés. Aha, aznap randi. Wow. Tudsztehaakarsz. :D

Néhány óra múlva ismételt eszmecsere, na mi volt. :)

- Megvolt a randi, jó volt, minden hűdetökjó. 
- Tetszik? 
- Ja! :) 
- Navégre. Ugye írsz neki sms-t?
- Most?
- Hhhhhhh...nem, majd jövőre. :napersze: 
- Öööö...majd otthonról.
- Aha.

Másnap.

- Na, mi újság?
- A nagy büdös semmi.
- ??? Hova lett???
- Még nem írtam neki.
- Pedig ő nem fog.
- Hát ja. Nekem kéne...
- Hát ja. Neked kéne!
- Akkor írok.
- Oké. :) :vigyor: 

Harmadnap.

- Na, Casanova, hogy van a hárem? :D
- Bakker, sehogy.
- Írtál neki?! 
- Még nem.
- Írjál már!
- Jó.

Egy óra múlva.

- Írtam neki!  :cigi: 
- Wooooow, ügyi!!! És?
- Elküldött a p*csába. :sir: 
- Miért?
- Mert 2 napig nem írtam.
- Ahhh. Meg tudom érteni. És a többi?
- Még nem írtam nekik. Szerinted írjak..?
- Szerintem már tökmindegy...  :napersze: 

Naszóval. :D

Kedves férfiak / pasik / kiminekérzimagát!

Amikor randiztok egy nővel / csajjal, akkor - hacsak nem totálisan érdektelen számotokra nőként / haverként / ismerősként / bármiként, de talán akkor sem árt -, szóval ha valaha még szeretnétek vele valamit kezdeni, minél előbb segítsetek rá az élmények értelmezésére egy kedves sms-sel. Vagy emaillel. Vagy füstjellel, morzéval, hangosbemondóval. Amiből tudja, hogy nem váltatok füstté. :D Merthogy a nők így működnek. :D

És hogy Pandorelho bölcsesség is legyen, amit a Duna közelsége ihletett. :D

Ha valami szúnyognak látszik, akkor szúnyognak fogják látni. És ha szúnyognak látják, akkor le fogják csapni, szét fogják passzírozni, még az emlékét is ki fogják irtani, ahogyan a szúnyognak látszó azonosítatlan repülő objektumokkal szokás tenni. 
Aztán lehet siránkozni meg filozófálni szegény ártatlan lecsapott katica hullája fölött. 
Hát miért öltözött szúnyognak?! 

 !kep:https://www.z-shops.eu/images/mosquitofiunews-400x388.jpg 


18 hozzászólás |

Beszari banda
#61 (2019-07-26 00:06:50)

A fenti megjegyzés nem a sajátom, egy itteni barátnőmtől van. És mint oly sokszor már, ismét röviden és tömören sikerült kimondania az élet nagy igazságát, ami bennem is erősen körvonalazódott mostanában. ;) :D

Sokat és sokan panaszkodnak arra, hogy mi nők összevissza kamuzunk és hitegetünk, találkozni meg nem találkozunk. Hát akkor íme egy kis ízelítő a másik oldalról.

Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem egy csoportot építgetni naturistákból. Menjünk, könnyed és vidám közös strandolások, programok keretében, élvezzük a társaságot, az ismerkedés kissé kevésbé célorientált módját. Őszintén, tényleg bárki is azt hiszi, hogy egy nő majd úgy megy randizni egy arctalan emberrel akiről semmit sem tud, hogy megbeszélik, ki mit szeret technikailag, aztán egymásnak esnek?! KIZÁRT. Minden terv ami erre épül, eleve halálra van ítélve, mert teljességgel természetellenes. Hacsak nem két pszichopatáról van szó, akiknek csak testük van. Mondjuk még akkor is necces, mert a kölcsönös tetszési esély is minimális arctalanul és véletlenszerűen. De ahogyan az a már közhellyé vált gondolat is kimondja: a nők bugyijába a fejükön keresztül vezet az út.
Méghozzá nem úgy, hogy valaki meglibbenti a farokfotóját és megkérdezi hogy érdekel-e egy 20 centis kitartó kemény fasz. Hát nem.
Személyes találkozások nélkül meg nem alakul ki semmiféle szimpátia sem. Mitől alakulna ki?! Attól a pár szótól, hogy kitartó, kemény, és fasz?!
Itt pedig a probléma körbeér. Ha nincs találkozás, nincs vonzalom, és ha nincs vonzalom, akkor nincs találkozás. Az embernek van jobb dolga mint egy mondatra egy elcseszett, kellemetlen, feszengős találkozóra, ahol a teljesen semmiből jövő, semmire sem épülő, és sehova sem tartó szexuális nyomulást hárítani.

Na de jó, hát legyenek programok, vidám, tét nélküli, emberi élethelyzetek, ahol olyan emberek találkozhatnak egymással, akik alapvetően nyitottak. De nem a lélektelen és gépies aktusra!!! Nem is arra, hogy rendelkezésre álljanak amikor le akarnának kapni a polcról mert úgy szottyan a kedv. Hanem a játékra. 
A JÁTÉKRA.

Ezen kis bevezetőt miért is írom?
A barátnőm épp most mesélte, hogy a napokban két régi, értelmesnek és normálisnak megismert, de eddig arctalan ismerőssel az ő unszolásukra nagy szervezéssel megbeszélt, teljesen tét nélküli, vidám és laza találkozót előbb az egyik, majd a másik mondta le egy üzenetben, "időhiány" miatt. Aha.

Ugyanekkor, én pár napja küldtem egy körlevelet a naturista csoportomnak, hogy VÉGRE és HURRÁ, szombaton itt a Strandok Éjszakája, jöjjön mindenki aki tud és mulassunk együtt jót Délegyházán. 

Nahát velem aztán lehet találkozni, meztelenül, púder nélkül. :D Senki se fogja rám hogy fantom vagyok! A csoportomnak rengeteg tagja van, akik rendre beírnak, jaj mikor lehet már veled találkozni. 

Szerintetek hányan jelentkeztek?!

Ekkora hallgatás a New York-i Filharmonikusok koncertje előtti utolsó másodpercekben lehet! A légy zümmögését is hallani lehet. Hirtelen mindenkinek baromi sok dolga lett. :D 
Szerintem meg mindenkinek csak a szája olyan marha nagy. Az aztán megvan 20 centis is! :D

Holnap randink van a barátnőmmel, egymással. :D Mert MI nem vagyunk fantomok. :napersze: 

Beszari banda.
 :napersze: 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190726000650.png

12 hozzászólás |

Jelmezbál
#60 (2019-03-04 23:43:34)

Először a harisnyafórumba szerettem volna írni (oda is fogok, nehogymár ne :D ), de mint mindig, most is van a mondanivalómhoz egy kicsit mélyebb tartalom is, ami megérdemli a blogbejegyzést.

Farsangon voltam. Nem is akármilyenen. :) Egy Eropolishoz hasonlóan webes közösség offline összeröffenése volt.

Új vagyok a közösségben, de óriási szeretettel fogadtak. Senki nem gyanusított azzal hogy kamus vagyok, nem az vagyok aki vagyok, alakoskodom, festek, meg egyebekkel, amik errefelé a szeretet kifejezésének módjai. Azt sem kaptam meg hogy túl sok / túl kevés / túl halk / túl hangos vagyok. És senki nem kezdett el klikkekbe tömörülni ellenem (vagy bárki ellen). Én sem tömörültem, legfeljebb a svédasztalnál a kolbásszal töltött karaj előtt. :vigyor: 

Rendszeresen lehetőség van kötetlen személyes bulikra elmenni, ahol mindenki beleteszi a részét. Na ne orgiákra tessenek gondolni, kedves túláradó fantáziájúak!!! Bár a bulik szexik, a csajok csinosak, a pasik dögösek, de hatalmas beszélgetéseken, hülyüléseken, röhögéseken, billiárdon, bowlingon, wellnessen, zenén, táncon, tréfás vetélkedőkön kívül a legnagyobb bűnözés egy kis (vagy nem kis) alkohol, erotikus viccek (na jó, disznóviccek :D), és hatalmas zabálások voltak. :P 
Na persze hogy ki mit csinál a szobájában, az a szobában is marad. :pirul: 

Itt mindenki találkozhatott offline a nickek mögötti emberekkel. És el is tölthetett velük 3 napot. Mivel az ország több részéből származnak a tagok, egy hosszú hétvégi wellness szállodai közös pihenés éppen tökéletes egy ilyen találkozóra.

Sajnálom hogy erón nem volt soha hasonló. :( Elemezgethetnénk hosszan az okokat, de azt hiszem, aki úgy viselkedik itt írásban, amit az életben is tud vállalni, az mosolyogva eljönne egy ilyen eseményre. Talán kevesen vannak...de optimista lévén mindig hiszek a változásban. ;)

És remélem, egyszer még... :napersze: Ha lesz, tuti ott leszek. ;)  :P 

Na, hogy a harisnyafórumba való témához is visszatérjek. Volt egy jelmezbál, amin szexi cuccokba öltöztek a csajok. A fenti képen egy rosszcsont diáklány és egy playboy nyuszika látható. Mindketten elég sok fotót mutattunk már magunkról, és mindketten itt vagyunk Erón. (oké, az egyik én vagyok...na de melyik..? :o )

A feladvány a következő: ki kicsoda? :) Profi harisnyaimádók tuti felismerik.  ;)  :P 

Segítségképpen hátulról is. :D :D

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190304234334.jpg

6 hozzászólás |

Paradigmaváltás
#59 (2019-01-23 05:28:14)

Előre is bocsi a filozófia óráért, de ebben a posztban egy farok sem lesz. (Van a többiben elég, és lesz is még bőven. ;) ) Ez most tényleg olyan igazi blog-dolog lesz, kicsit magamnak, kicsit gondolatban meg egy olyasvalakinek, aki nincs itt, kvázi nem is olvassa, így aztán helyette is kétszer magamnak. De mivel nem (mindig) vagyok egy önző dög, ezért nyilvánosan beszélem meg magammal.

Paradigmaváltás a wiki-szótár szerint = "gondolkodásmód váltás".
Einstein is hozzátett a témához: 
"Nem oldhatjuk meg a problémákat ugyanazt a gondolkodásmódot alkalmazva, amellyel megteremtettük őket."

De nekem legjobban tetszik egy kicsit hosszabb értelmezés egy "Take it easy" című blog szerzőjétől.

"Nem pusztán változás ez, valami más. De mi? 
A paradigmaváltás előszobája a másik fél igazságának elismerése, ami egy nehéz dolog. Persze attól még nem váltok(tudok) paradigmát váltani, mert látom a másik igazságát, elfogadni, megérteni valamit nem ugyanaz, mint mikor elkezdesz az új paradigmád szerint cselekedni.
(...)
A paradigmaváltás az, amikor a gondolkodási és ennek következtében a működési sémánkon változtatunk.
(...)
Ahhoz hogy a munkában vagy a magánéletedben paradigmát válts, ahhoz meg kell mutatnod, el kell mondanod, sőt néha még meg is kell tanítanod a környezetednek is, hogy mit jelent ez a Te számodra. Ha nem teszed, akkor simán félreértik a változást, mert Ők még a régi paradigmában élnek."

Volt itt valaki, akitől elég sűrűn hallottam ezt a kifejezést. Nem igazán tudtam hova tenni, mert soha nem volt hajlandó kifejteni, sem azt, hogy mi a problémája a "paradigmámmal", sem azt hogy mi lenne az a tökély paradigma, amitől majd kinyílik a Paradicsom kapuja, és eljön a (testi? érzelmi?) Kánaán. :napersze: Így levegőbe puffogás maradt, súlytalan nagy szavak. 

Aztán rájöttem, hogy mi okozta a disszonanciát, a szavai üres hiteltelenségét. Hogy nem nekem akart jót, hanem magának kényelmet, szavakkal megváltani a tetteket. Kipuffogta magát, aztán elvonult, hogy majd ha kész van amit megrendelt, akkor visszatér. Ahányszor belekukkantott az életembe, mindig előadta ezt a témát, egy gyufaszálat sem tett odébb, aztán miután megtapasztalta, hogy a galamb még mindig nem sült meg magától, hol ultimátummal, hol anélkül, sértődötten elviharzott. :D :D

Namármost, kérdem én, ha valaki megvívja a maga harcát, akkor vajon arra lesz utána kíváncsi, aki behúzódott a bunkerbe amíg repkedtek a gránátok, vagy arra, aki vele együtt küzdött a csatamezőn? Lehet hogy utóbbi időnként bénázott, esetleg a lábára is lépett, talán fejbe is kólintotta párszor a puskatussal, de hibákat is csak az tud elkövetni, aki ott van. Aki a szarban is ott van, aki a repkedő gránátok közepette is ott van. Hosszú évek óta mindig ott van. Azt hiszem, a győzelmet is azzal hiteles ünnepelni. No meg azzal jó ünnepelni...aki minden szituációban...khm...keményen helytállt. ;) :vigyor: :D  :D 

Szóval, most legszívesebben azt mondanám annak a fedezékbe húzódott sültgalamb vadásznak, hogy nem is mondott akkora hülyeséget... :vigyor:  Szívből remélem, hogy csak a szereposztásban tévedett, de a többiben igaza lesz, és tényleg létezhet érzelmi nyugvóponton is testi Kánaán. :cigi: 

Mert lényegileg ugyebár mégiscsak azért vagyunk itt... ;) :D

 !kep:https://img.huffingtonpost.com/asset/5a206a351900003a00033c50.jpeg?ops=scalefit_720_noupscale 

27 hozzászólás |

Szexilveszter
#58 (2019-01-03 23:33:52)

 !kep:http://www.betaimage.eu/image/gloryhole-locations-in-macomb-2.jpg 

Idén egy szokatlan szilveszteri buliban voltam. Ideillő. :)

Úgy alakult, hogy addig bonyolódott a decemberi program, hogy a Szilveszter időben szervezése elmaradt. Annyira, hogy külföldről december 31.-én délután érkeztem haza Ferihegyre, és amikor leszállt a gép, még nem volt semmi elképzelésem az estéről. Na ebből varázsoljunk programot! :)

Miután mindenhová előzetesen kell foglalni, jelentkezni, vagy egyáltalán kitalálni hogy oda mennénk, a mindenhol teljesen esélytelennek tűnt. És különben is, a szórakozóhelyek valószínűleg fullon, házibulis ismerősök már rég késő, csak úgy csellengeni a hidegben nem rossz, de egyrészt már volt, másrészt kinőttem már belőle, harmadrészt, nem eléggé szexi. ;) Nemrég olvastam Esther beírását valamelyik hozzászólásban, miszerint nincs évváltás szex nélkül, hát teljesen egyetértek!!! Nálam sincs. :) Egy babona szerint, amit csinálsz Szilveszter éjjel, azt fogod csinálni egész évben. Hát ez megfordítva pedig amit nem csinálsz Szilveszter éjjel, azt nem fogod csinálni a következő évben...hát brrrr. Szó sem lehet róla hogy kihagynám. :) És persze a Főkrampuszt sem, aki várt a reptéren, szóval így ketten próbáltunk valamit kitalálni. ;)

De a kettesben zártkörű rendezvény mégsem elég ünnepi. (Na meg már olyan is volt. :pirul:  Ezerszer, bár van amit nem lehet megunni. ;)  De vissza a témához...)

Így aztán egy eléggé... hogyismondjam... furi helyre mentünk. :o  :D  Már a tizedik percben eszembe jutott Eropolisz, mert szerintem kb ez az a stílus, amire az itt regisztráltak a leginkább vágynak (tisztelet a kivételnek). :) És ez most nem pejoratív értelmű gondolat volt. ;) 
 
Elég sokat tanultam már itt Erón a szexhez kapcsolódó fogalmakról elméletben és gyakorlatban is, de mindig tanulok újat, finomodik a kép. Szóval van a többesszex, mindenki ismeri, nagyjából világos. Általában többé-kevésbé ismerősök űzik. Nyilván személytelenebb egy fokkal, mint a kis rózsaszín szívecskemintás gondolatokkal átitatott ismerkedés végkifejlete, de azért gyakran barátság, haverság, közös társaság köti össze a résztvevőket. Aztán van a swinger, ahol nagyjából egy kis ismerkedés, iszogatás, és vica-verza szimpátia alapján alakul ki a gabalyodás. Ezeket már próbáltam  :pirul: , és a maguk műfajában egészen jó dolgok is ki (el?) tudnak sülni benne. ;)

És akkor egy újabb műfaj (pontosabban a műfaj gondolom nem új, csak nekem), a glory. Jujjj. Az ördög a vasvillával. :) Ahol annyira személytelen, hogy annál már nem is lehet személytelenebb. Néha a résztvevőket falak választják el, amin egy lyuk van. Megvan? :) Durva. :) Ez már tényleg a legalantasabb, legállatiasabb ösztönök színtere. :D Vagy mégsem? Az a kíváncsi Kisördög, akinek akkor van véleménye ha már látott valamit...

Szégyenlősek, finom lelkületűek, és gyenge idegzetűek ne is olvassanak tovább, mert a részletek következnek. :D :D  :D 

Szóval a buli ezen a helyen nyitott volt, be lehetett esni utcáról. A honlapjuk szerint finom kaják, korlátlan svédasztal, korlátlan pezsgő, korlátlan szex. Mindent szabad, de semmi sem kötelező. És még az árak is a földön járnak. Ja, és mellesleg egy garantált gangbang meg volt hirdetve, hogy egyetlen férfinek se kelljen szárazon maradnia.

Azzal a tervvel mentünk el, hogy zene biztos van, és ami biztos, jót kajálunk, iszogatunk, táncolunk. Miben különbözik más helyektől? :napersze:  A látnivalóban persze, de a kíváncsiság, hogy bárki bárhol bármit...hm...szóval látnivaló is lesz, unatkozni nem fogunk. :D És nem tudom, ki hogy van vele, de én amit még nem láttam, arra kíváncsi vagyok. Még akkor is, ha nem illik rá kíváncsinak lenni. :D A Kisördög... 

Már kezdésre ott voltunk. Az utcán még álltak beengedésre váró emberek. Vegyes társaság, pasik a melegítőfelsőtől az öltönyig, épphogy 18-tól a reszketeg bácsikig, nők huszonévtől hetvenenévig :) , 40 kilótól 140-ig, babaarcútól a gonosz boszorkányig. Tartottam tőle hogy én leszek az egyetlen női vendég, de megkönnyebbültem, meglepően sokan voltak nők. Tök barátságos beengedő, ruhatár, széf az értékeknek. Bejutottunk.

Rögtön szemben kajahegyek, és tényleg hegyek, nem ami egy swingerben ki szokott lenni téve mutatóba hogy ne zabával töltsd az időt hanem usgyi szexelni, ezzel szemben itt hideg-meleg kaja, a sült csirkétől a franciasalátáig, a töltött káposztától a szalámiszeletekig, az égvilágon mindenféle, és folyamatosan utántöltve. Pezsgő, édes, félédes, száraz, ahogy elfogyott jön az utánpótlás.

Még át sem melegedtünk, hozzánk csapódott egy harminc körüli, vékonydongájú, szemüveges srác, olyan kis ari, kedves, lúzer típus. Kiderült, hogy törzsvendég itt, szinte minden nap itt van (nem lepődtem meg), nagyjából mindenkit ismer aki számít, és mindenkiről mindent tud. A szeme pedig masszívan beszorult a két mellem közé. :D Ó, hát azt még nem is meséltem, milyen ruciban mentem. Külön sztori, hogy drága főkrampuszom (aki egyáltalán nem vallja magát konzervatívnak, és persze tökre szereti ha egy csaj vagány) szinte minden szexi ruhámra nemet mondott hogy azt ne az túlzás, azt se mert mindenki meg akar majd dugni, meg azt se mert izé...végül mielőtt fehér blúzban mentem volna fekete kiskosztümmel és apáca fityulával, megmakacsoltam magam, és felvettem egy előn fűzős hátul zippzáras fekete mini lakkruhát (Esther, olyan amilyen egyformánk van :D ), hozzá fekete fényes harisnyát, combcsizmát, nehogymár ne. :D És akkor rám szuszakolt egy blézert, mert (szerinte) túlságosan kilátszott a mellem. :( Szerintem csak közepesen. Na jó, eléggé. :vigyor: 

Szóval friss haverunk körbe is vezetett minket. Három szinten ment a buli. Középre érkeztünk, kaja, pia. Felmentünk az emeletre, ott táncparkett rúddal, rengeteg kanapé, tükrök, asztalok, fotelok, székek. Aztán le az alagsorba. Na itt kezdett körvonalazódni a hely szelleme. :) :vigyor:  Fülkék. Olyanok, amikben ágy van, olyanok, amikben nincs ágy, ácsorogni kell, de mindnek van egy közös jellemzője, mégpedig a falon elhelyezkedő lyukak, mintha egy golyószóróval megküldték volna két vízszintes sorozattal. Szemmagasságban egy kisebb átmérőjű, és combmagasságban egy ágyúgolyós sortűzzel. :)
A fülkékben monitor, amin folyamatosan pornófilmek mentek. 
Ami ekkor még fel sem tűnt, de később már alapvetéssé vált: ha egy nőnemű lemegy azokon a lépcsőkön (tök mindegy hogy egyedül, vagy férfivel), akkor tömegesen mennek utána a pasik. Na azt én akkor még nem tudtam. Érdekes volt a látvány, be is léptem a fülkékbe körülnézni (két férfi kísérővel viszonylag biztonságosnak tűnt a dolog), és minden lyukon bekukucskáltam, a közben leözönlött pasik tetszésére. Aztán amikor a lenti lyukat is észrevettem, lehajoltam hogy bekukucskáljak. Még oda sem értem, már egy farok állt ki a lyukon. A papírtantusz esete forgott fenn, mert hirtelen azt hittem egy vibrátor. Jé, hogy hasonlít az igazira. :D  Naná hogy a velem lévő pasik elkezdtek röhögni, mire nekem is leesett, hogy valaki nagyon szeretné learatni a babérokat a fal túloldalán. Visszahőköltem, aztán na ne már, olyan furi a szitu hogy ennél már nem lehet furibb, megérintettem, mire szinte azonnal nagyobb lett. Egész szép példány volt, feszes, világos, sima, szép szabályos formájú, nekem kicsit túl nagy de ez egyéni ízlés kérdése, mai napig nem tudom hogy kié volt. :D De ennyi. Ebből plátói kapcsolat lett. :D Érdekes volt, és nem mondom hogy nem izgató, főleg az a bizalom, és hatalom, ami átadódik ebben az arctalanságban...de van az emberben egy második fék, jó ég, fogalmam sincs hogy az kicsoda. Az agykérgem győzött, kihátráltam, vicces volt...hát ez a glory műfaj, na. Már tudom.  :vigyor: 

De ez csak a bemelegítés volt. Mármint fizikai élményben a maximum is, mert aktívan nem akartam résztvenni a játékokban, nézőnek jöttem - bár ezt elég nehezen lehetett kivitelezni, de ehhez tartottam magam.

Ellentétben a swingerrel, itt folyamatosan próbálnak a férfiak fizikai kontaktusba kerülni, nem tudom, melyik nőnek vonzó ha ismerkedés helyett alányúlnak, hát ezt meg kellett tanulnom kezelni, ilyen helyen nem elég a nem, csak a nagyon határozott nem jelent nemet. És a férfi kísérő nem számít nemnek. :vigyor:  De a határozott nem legalább azt jelenti amit. Már amikor. Eszembe is jutott az Erón a pasik érve: hát ezért vagy itt, nem? :napersze:  De ahogy egy ajtó előtti dohányzás közben életigazságokat sziporkázó aligtizennyolc körüli srác megmondta, basszus minden nő azért van itt mert szexelni akar, de pont nem azzal aki kérdezi. Hát igen. :vigyor: A próféta szólt belőle. Tudjuk hogy a bölcsesség nem korfüggő. Ebből a srácból még lesz valaki. :D :D 

Utána azért csak néhány kis mozzanat, egy-egy pasi megmarkolta a kezem és a farkára tette én meg visszahúztam már rutinból (ide minden pasi álló farokkal érkezett, ezt hogy csinálják?!), nagyjából jól mulattunk, kajáltunk, lecsúszott néhány pohár pezsgő is.
Kukkolásban is volt részünk, lement egy nő 3 férfivel az egyik fülkébe, mint utóbb kiderült, az egyik a férje volt, és pont ő forszírozza ezeket a bulikat. Na őket meglestük, csak aztán ott kellett hagyni, mert ahogy nem néztem a hátam mögé, a ruhám elkezdett felfelé menni, és millió kéz rajtam, szóval inkább felmentem, mielőtt dárdák között végzem. :vigyor: 

Éjfélkor indult útjára a gyönyör, mármint a meghirdetett gang-bang. Tök jó nők voltak, tök jó alakkal, ketten. Pornósok, szexi cuccban, műmell-műhaj-műköröm-műszáj-műszemöldök, tetkó-piercing ésatöbbi, platformos magassarkú, szájcsücsörítés, minden amit a pasik szeme-szája kíván. A főkrampuszom nem kívánt résztvenni (bizisten nem én tiltottam meg neki :napersze: ), de úgy helyezkedtünk, hogy jól lássunk. Hát, hű. Hosszú sorokban a pasik, járultak a különböző testrészekhez. Mit mondjak, a csajok jól bírták a gyűrődést. Odáig még izgató is, amikor jó pasik, álló farokkal odafarolnak, és mondjuk úgy 2-3 percenként cserélődnek, épp mielőtt uncsi lenne nézni jön egy újabb, de akkor azért felsejlett bennem hogy a csajok mégiscsak dolgoznak, amikor mondjuk a hatvanéves bácsika nyomult a kókadt szerszámmal, hogy a Csodatévő Tündér varázsoljon belőle valamit, vagy a melegítős nemidénbarnult állt be a sorba, vagy éppen olyasvalaki, aki már korábban elsütötte de azt hitte megy az még többször is de nem...  :vigyor:  
Ha én ilyen bulit tartanék, akkor először is a falra rajzolnék egy vonalat a 175 centinél aki nem éri el, lehet tovább menni, 20 centis farok fölött tipli, aztán kitiltanám a macinacit, minimum érettségi bizonyítványt kérnék, és csak álló farokkal lehetne 1 méternél közelebb jönni. :D
Lehet hogy nem lenne ekkora tömeg. :D :D Hála az égnek nem én tartottam a bulit, így aztán gördülékeny volt, és eltekintve egy-két résztvevőtől, szerintem izgalmas látvány. Kábé pornófilm élőben, egészen különös feeling. A nézőnek legalábbis.

Furcsa volt, hogy nem minden pasi vett részt rajta, utána beszélgettem két másikkal, aki azt mondta, neki az személytelen, nem érdekli, talán fel sem állna. (Kiderült, rám tartogatta...hát ezúttal sajnos nem nyert. :( )
Egyetlen jó pasira mégis emlékszem. Magas, normális alkatú (értendő nem 40 kilós kamasz és nem hordóhasú öregember), harmincon éves, jóképű pasi, fogalmam sincs mit keresett ott. Figyeltük néha egymást, de - ellentétben a többiekkel - ő figyelembe vette hogy van velem pasi és nem nyomult. Aztán egyszercsak látom, hogy az egyik pornós csajjal dugnak a táncplaccon. :D Közelebb is ültünk, gátlás az már ennyi minden után nincs, meg a pezsgő is megteszi a magáét, és gátlástalanul néztük. Dugta a csajt, és közben folyamatosan és nyíltan a szemembe nézett. A főkrampusz meg is állapította hogy belőlem vett ihletet (a gangbangon már elsütötte egyszer a fegyvert, úgyhogy kellett is az extra ihlet). Először reflexből zavarba jöttem, de aztán álltam a nézését, összefonódott a tekintetünk, mintha a külvilág nem lett volna. Hát ilyet se csináltam még. :D És izgató volt, na. Aztán elélvezett(tünk?). :D 

Hajnalra lelazult a társaság, a fotelokban, asztaloknál, itt-ott szexeltek, már fel se tűnt. :) Mi mégis úgy döntöttünk, zárt körben folytatjuk a programot. Ami elég jól sikerült. :pirul:  <3  Nagyon is jól. :vigyor:  :D 

Na most a babona szerint én 2019-ben egész évben szexelni és enni fogok. :D Tök jó. :D

Mindenkinek hasonlókat és BUÉK! :D  <3 



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420190103233922.jpg

25 hozzászólás |

Mesterlövész
#57 (2018-11-27 21:26:32)

 !kep:http://vaux-le-vicomte.com/wp-content/uploads/2018/07/jamesbond99.jpg 

Most azokról lesz szó, akikért kár. Akikkel kölcsönösen kellemes sztorik lehetnének, ha... 
Azokról, akikkel ha egy konferencia előcsarnokában botlottunk volna egymásba a kávéspultnál sorbanállás közben, akkor lehet hogy este már vidáman iszogatnánk, nagyokat nevetve, titokban egymást stírölve, sejtelmes pillantásokat küldve egymás felé. ;)
Azokról, akiknek emberi a kinézetük, van agyuk is - vagyis a hardver nem rossz, alkalmas lenne a kívánt szoftver futtatására, csak az a szoftver valahogy nem akar betöltődni mert nem stimmelnek az indításhoz szükséges környezeti paraméterek.

Sokan hiszik az oldalt ingyenprosti azonnalra katalógusnak, még azok közül is, akik az életben értelmes, normális gondolkodású emberek. Szerintem meg kis ésszel is viszonylag könnyű belátni, hogy ha az oldal tényleg az lenne, akkor nem lenne rajta egyetlen nő sem. :) Harisnyatartóban, tűsarkúban, éjszakai sminkben, csücsörítő szájjal internetező topmodellek, akik teljesen kritikátlanul és válogatás nélkül fogadják az ingyenkuncsaftokat - legfeljebb az Óperencián túl vannak. :napersze: 

Szar dolog a valóság, de sajna nincs Télapó sem, a pornószínészek sem élvezik az aktust, a tárgyak pedig lefelé esnek. :o  Szóval vannak az életnek szabályai, ezt felnőtt korban illene már belátni.

Sok férfi mondja erre, hogy a nők méltatlankodó hisztijeivel tele a padlás, de nem mondanak konkrét dolgokat, hogy akkor mégis hogyan.
Akkor a szokásos méltatlankodó hiszti helyett inkább pár gyakorlati tanács amúgy értelmes, normális kinézetű, kötetlen de nem tartalmatlan kapcsolatot kereső férfiaknak egy nőtől, szerintem hogyan érdemes ezt csinálni hogy eredmény is legyen...

_Elvárások, célok_

Először is nem árt reális célokat kitűzni. Ha egyáltalán nincs cél, úgy nagyobb a valószínűsége hogy eredmény sem lesz. Ha nem reális a cél, akkor sem lesz eredmény. Csak olyan történet folytatódhat IRL, ami akár ott is kezdődhetett volna.
Márpedig IRL 0%-ban kezdődik úgy egy ismerkedés, ahogyan itt 99%-ban. :( Csoda hogy ez a 99% a virtualitásban is marad?! Mindnyájan tudjuk miért vagyunk itt, ha elkezdjük a szexualitást teljesen ismeretlenül önmagában anatómiai mélységekben kivesézni, elillan a varázs, életszerűtlenné válik a kommunikáció, kvázi az életben nem is fog folytatódni.
Sokkal jobban betalál egy érdeklődő ismerkedés, finoman pikáns, indirekt fordulatokkal. Csakis olyan témákról és olyan stílusban, amit élőben is vállalna az ember.

_Reglapok_

Első lépésként alaposan, értő módon kellene elolvasni a célközönség reglapját, annak értelmezve ami, és nem beleképzelve olyat ami nincs ott.
Ha egy férfinek bárki megfelel, akkor a wc csésze pont jó lesz. Aki komolyan gondolja, tájékozódik és válogat, nem felel meg bárki, és számára sem válik vonzóvá olyan, akiről semmi információ nincs.

Ha egy nőnek nincs kitöltve a reglapja, akkor nem akar ismerkedni, ezt pedig hasznos tiszteletben tartani és lapozni, nem pedig nekirepülni az üvegnek és lepattanni, sebeket szerezni, amit majd a következőn meg lehet torolni.
Szóval írás előtt erősen javasolt az olvasás. :) (A szöveget is, nem csak a képeket mint az oviban!) :D

_A levél_

Illett volna odafigyelni a fogalmazás órákon általános iskola alsó tagozatban, akkor most nem születne ennyi fületlen-farkatlan bemutatkozó levél. A farkatlan részét pedig nem szó szerint kellene pótolni, egy nő számára kevés irritálóbb dolog van annál, mintha bemutatkozásképpen arc helyett egy farok mered a szeme közé. Szóval, vagy arc, vagy semmi. De eredmény szempontjából inkább az előbbi.
Az életben talán a férfiak eltakarják az arcukat és előveszik a farkukat, úgy szólítanak meg egy nőt?! :o  

Oké, az illető odafigyelt a fogalmazás órán, és meg tud szülni egy formailag helyes, tartalmilag korrekt levelet. De ha a célközönség normálisan néz ki, akkor ez csak csepp a tengerben, mert nagyon sok ilyet kap, és nagyon sok átlagos próbálkozást, kezdeményezést tapasztalt-tapasztal egész életében kinn a való világban és itt is, rajongók hada veszi körül, vagyis egy a sok közül neki uncsi, érdektelen, semmitmondó. Elolvassa és elalszik rajta, nem indul be a kíváncsiság sem, de még a válaszolás kényszere sem. Márpedig anélkül nem fog válaszolni, és a projekt elakad. 

Vagyis, a levél ne legyen sem CV szagú, sem általános, semmitmondó, de végképp ne legyen unalmas. A legjobb, ha kapcsolódik a nő reglapjának szövegéhez. De tartalmaz valami egyéni gondolatot róla, valami szubjektívet, és tartalmaz további érdeklődést, kérdéseket. Esetleg finoman provokatív. Finoman! :D  Ha nincs kérdés vagy témafeldobás, nincs mire válaszolni sem. Ha erőltetett, szexuálisan túl célirányos, pláne ha pornográf, akkor ellenérzést vált ki. Ha viszont nyálas, behízelgő, kritikátlan, az érdeklődésről lerí hogy megjátszott, az még rosszabb. Csak őszintén és természetesen. Egy kis humor sem árt, de a tömény hülyeség komolytalan. Ne legyen rövid, odavetett, de ne legyen ijesztően hosszú sem. Középút. :D

Jó levelet csak annak lehet írni, aki valamelyest érdekel, a nemi szervein kívül is. Ehhez kevés hogy tetszett a fotója és jó volna megdugni. Annak érdemes írni, akivel egy egyszerű beszélgetés is vonzó kimenetel - eredmény is valószínűleg csak akkor lesz.

Egyik legeredménytelenebb és visszataszítóbb a "mit csinálnék veled" tartalmú levél. Én általában végig sem olvasom. A szexpartner keresés nem pornó casting. Igen, a legújabb kutatások szerint rengeteg nő néz pornót, de egyáltalán nem azt a fajtát mint a férfiak, messze nem ugyanarra a stílusra indulnak be a nők. Úgyhogy nem jön be. :(

És ha már tisztáztuk a Télapót, még egy sokkoló tényre hívnám fel a férfiak figyelmét. Mégpedig arra, hogy minden férfinek van farka. :o  :D  És mind azt gondolja hogy az övé különleges. :napersze:  Számunkra viszont egy farkat csakis az adott ember többi része tesz különlegessé. Ebből következően - figyelembe véve az igényeket - egy kezdő marketinges is a többi résszel kezdené.
Ha a nő nem ír ki a lapjára konkrét igényeket, akkor még a méret is viszonylag lényegtelen. Melyik nővel ne fordult volna elő, hogy akár 2-3 számmal kisebb vagy nagyobb ruhát vitt haza azért, mert pattant a szikra?!  :vigyor:  Ha valami megfog, akkor akarjuk, és magasról teszünk a méretre, sőt, sok egyébre is.

_Vadászat_

És ha már a szeme közéről van szó, pár szó a vadászatról. :)

*A mesterlövészeket szeretjük, nem az ámokfutókat.* :) <3 

A férfiak kedvelik az akciófilmeket, de nem vonják le a nyilvánvaló tanulságokat.
Vajon melyik esetben talál el valaki nagyobb eséllyel olyat amilyet szeretne, ha egy golyószóróval találomra lövöldöz, vagy egy mesterlövész pontosságú puskával?
Golyószóróval összevissza lövöldözve, kitör a pánik, mindenki hasravágja magát, fedezékbe vonul, szétszalad. A vadászt meg rövid úton eltakarítják.
Ezzel szemben a mesterlövész kiszemeli a célt, megismeri a célpont szokásait, megkeresi a legkedvezőbb helyszínt, ahol a legjobbak az esélyei, várakozik, készül, koncentrál, és egyetlen lövéssel biztosra megy. Kis képzelőerővel ezt simán lehet adaptálni ide is. 

_Program_

*Egy mesterlövész körültekintően választ helyszínt és megtervezi a körülményeket.* ;)

Kevés unalmasabb, fantáziátlanabb dolog létezik, mint a kávézás. :/ :merges: 
Tudom, a kávézás azért praktikus, mert ha külsőre nem jön be a másik, akkor ennyivel meg lehet úszni, viszlát. De a semmiért egy kávé is drága. Az idő meg pláne. 

De! :) Van amikor a jó program szempontjából mindegy a másik kinézete, mert hasonló érdeklődés esetén szexuális vonzalom nélkül is jól érezheti magát az ember. Kvázi ha nem lesz belőle szexuális kapcsolat, akkor is mindkét fél úgy érezheti, a találkozás megérte a fáradtságot. Ehhez persze nem árt előtte valamelyest megismerni a másikat.
Sokat dobhat a kezdeti nehézségek leküzdésében, ha a program olyasmi, amit az ember akár egyedül is szívesen tenne. Így kevesebb terhet tesz az ismerkedő felek vállára, hogy egy randit érdekessé tegyenek. Így a másik minden rezdülésének fürkészése helyett más dolgokra is irányul figyelem, a kínos csöndek helyett más ingerforrások is vannak, és a direktben egymásra reagálás helyett együtt reagálhatnak külső dolgokra.
Ha emellé élőben testi vonzalom is van, akkor ezerszer jobb indítás. Sőt, ha a testi vonzalom is beteljesedik, egy jó program folytatás nélkül is kerekké teheti a történetet. ;)

_Elakadt projekt_

*Egy mesterlövész türelmes, amíg van esélye, nem adja fel.* ;)

Bárkivel bármikor előfordulhat, hogy ismerkedés közben valamikor elkapja a kedvetlenség, és minden le van tojva, az élethez sincs kedve, sok a munka, stb...semmihez sincs motivációja. Latyakba kerül a szekér, elakad a projekt.
Ez lehet a legelején, a levelezés alatt, lehet csetelések után, vagy akár 1-2 randi után is.

Ha nemtetszés az ok, ennyi volt, c'est la vie. Vége a dalnak.

De gyakran előfordul hogy nem ez a szitu! Egyszerűen sok, gyors, hirtelen, vagy a csillagok állása éppen nem jó. :) Vagy valamelyik fél félreértett valamit. Gyakran a kitartás segíthet át a nehezén. Én speciel nagyra értékelem a kitartást, az egyik legszexibb tulajdonság. Ha egy nő nemet mond, az természetesen nemet is jelent. De ha nem mond nemet, akkor az nem is jelent nemet! Viszont igent sem jelent. Bizonytalanságot jelent. Jólesik nekünk, ha a férfi nem erőszakos, nem nyomul, de kitartó. Jólesik ha jelen van. :* 
Nem sokból tart néha az a pár mondat, érezzük hogy a másik elérhető, számontart, fontosnak érez minket. Furcsán hangzik, de még akkor is megteszi a magáét, ha azonnal nem reagálunk. Lehet hogy csak idő kell feldolgozni. Az, ha folyamatosan érezzük a figyelmét, hosszú távon nagy meggyőző erő, hogy adjunk egy esélyt.

_Osztozkodás_

**Egy mesterlövész adott időben minden erőforrását egyetlen célpontra koncentrálja.* :)

A nők annyiban biztosan különböznek a férfiaktól, hogy sokkal kevesebb bennünk a versenyszellem.
A körlevélnek nem az a fő baja, hogy személytelen. A még nagyobb baja hogy a célpont nem konkrét. A nők többsége nem fogadja el a személytelenséget egy kapcsolatban. Már a megismerkedés során sem! És ez nem függ attól, hogy komoly vagy laza kapcsolatra vágyik valaki.

Ha egy férfinek van másik (harmadik, negyedik, n-edik) célpontja is - főleg ha ez nyilvánvaló -, az illető számunkra érdektelen. Ha valaki felkeltette a figyelmünket és azt látjuk, hogy másfelé is integet, akkor mi nagyvonalúan elengedjük, menjen csak inkább arra. :napersze:  Ha soksok női (nick)névvel szegélyezett a múltja, akkor pedig minimum erős hátránnyal indul. Míg a férfiak számára a rajongók hada egy nő körül kihívást jelent, addig számunkra az exek vagy a tűzben tartott vasak hada kiábrándító, és érdektelenséget eredményez.
A körlevél, és a mással történt szexuális együttlétet ábrázoló fotó pedig ennek a mentalitásnak a legfényesebb bizonyítékai. Nem is jönnek be. A multitaszking azt mondja nekünk, hogy az illető nem szánt ránk időt, fáradtságot, kellő figyelmet - vagy szemernyi tapintat és empátia sincs benne. Egyik sem vonzó dolog.

*És végül: egy mesterlövész a megfelelő pillanatban nem fél elsütni a puskáját.*
 ;) :vigyor:  :D 

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420181127212632.png

26 hozzászólás |

Odaát
#56 (2018-11-01 03:54:43)

 !kep:https://theimpactnews.com/wp-content/uploads/2018/10/613872668-612x612.jpg 

Ha választani kell hogy a vidám Halloween és a részeges Jack O'Lantern vagy a szomorú Mindenszentek és Halottak Napja, részemről szívesebben választanám az előbbit. Választom is, minden évben faragok töklámpást, és a többi adalékban is szívesen résztveszek.
Mégis mindig vannak szívszorító pillanatok, amikor szomorúan gondolok azokra, akik már nincsenek itt.

Jó régen történt. Életem legteljesebb időszaka volt, három vasat tartottam a tűzben egyszerre, és mindegyik egyre csak forróbb lett.
Az egyikükre felnéztem, nagyon okos volt, magabiztos, sikeres. A másik romantikus, aki terített asztalt varázsolt akár egy balatoni stégre az éjszaka közepén, hogy holdfényben vacsorázzunk a vízcsobogás zenéjére. A harmadik pedig úgy tudott játszani a testemen, mint Paganini a hegedűjén. Összeállt a Tökéletes, csak éppen három főből. :( Működött! Életem legszebb évei voltak.

Az idill egy banánhéjon csúszott, ahogy lenni szokott, és egyszercsak minden darabokra esett szét... tudomást szerzett mindenki mindenkiről, majd ez fokozatosan felfejlődött mint egy tragikomédiában... míg végül tetemre hívtak, hogy válasszak.

Nem tudtam választani, csak őrlődtem, és nem ment. Egy nap késő éjjel mentem hazafelé az utcán, felnéztem a csillagos égre, és nagyon erősen arra gondoltam, hogy ugyan én a tudományon kívül nem sok dologban hiszek....de ha mégis létezne valamilyen sors, karma, vagy egyéb felső hatalom, akkor most könyörgöm válasszon helyettem mert én nem tudok.

Persze nem rajzolódott ki az égen egyetlen név sem, és nem suttogtak hangok sem semmit, nem történt semmi különös...én meg hazaértem. :napersze: 

Másnap kezdetét vette életem legborzalmasabb hónapja. Azzal kezdődött, hogy egyikük vidéken kapott vezető állást, amiért megérte elmennie, de nagyon messze és nagyon hirtelen. Másikuk néhány napra rá kórházba került. Bementem hozzá. Akkor még tudtunk beszélni, de napról napra rosszabbul lett, és egy nap lélegeztetőgépen találtam rá az intenzíven. Minden nap bementem, de minden nap ugyanolyan reménytelen és felfoghatatlan volt. Aztán egy nap jött a rettegett telefon... feladta. Alig tettem le a telefont, a következő hívás az volt, hogy a harmadikat baleset érte, súlyos sérülésekkel vitte el a mentő. Felfogni sem tudtam, csak tébláboltam tehetetlenül. Fel akartam hívni az elsőt vidéken (ő orvos volt), hogy megtudjam, mik az esélyek ilyen szituációban. Üzenetrögzítő vette fel, a mobilja kikapcsolva. A munkahelyén hebegtek-habogtak...végül a testvérétől tudtam meg, hogy pár nappal ezelőtt magas láza volt, egyedül volt, beült a fürdőkádba, nyilván azért hogy hűtse magát...elvesztette az eszméletét... mire megtalálták, már késő volt. Véletlenek tragikus sorozata volt, mire eltelt a hónap, mindenkit és mindent elveszítettem, aki-ami fontos volt számomra.

A második túlélte a balesetet és felépült, de nem maradtam vele. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az életem már nem én irányítom, ez többé már nem az én életem. :(

Akkor mindent újrakezdtem. Rég volt, de két ideillő és fontos tanulságot igyekszem nem elfelejteni.

Az egyik, hogy bár az élet választások sorozatából áll, de az ember saját választásaiból, és soha nem szabad választásra kényszeríteni egy másik embert. Nem tűröm és nem teszem. Vagy elfogadok, vagy továbbmegyek, de nem kényszerítek senkit hogy válasszon. És ha valaki választásra kényszerít, akkor többé nem gondolkodom rajta, biztosan nem őt választom.

A másik, hogy amíg valaki-valami elérhető, a léte, a közelsége természetes... nem vesszük észre hogy mennyire értékes. Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor valakinek a fontosságát akkor fogjuk fel, amikor elveszítjük. :(

Törékeny dolog az élet. Olyan törékeny, mint egy vigyorra kifaragott és kiszárított töklámpás a benne pislákoló mécsessel. Néha egy szellőn múlik.

Ez a pár nap a lehető legvegyesebb ünnep, egy kicsi innen, egy kicsi onnan. Van amelyik nép az életet ünnepli, van amelyik a szellemeket, van amelyik egyéb legendákat és hiedelmeket elevenít fel, kész káosz hogy tulajdonképpen mi miért van. :) 

Minden évben azt remélem, hogy majd kicsit kevésbé fognak hiányozni. És bár halványulnak az emlékek, és rengeteg új élmény ér...de mégis minden évben pontosan ugyanúgy hiányoznak. 

Lehet bármennyi barátunk, szerettünk, szerelmünk, minden ember egyszeri, egyedi, és megismételhetetlen. Faraghatunk töklámpást vagy gyújthatunk gyertyát, mégis a legfontosabb hogy addig értékeljük és törődjünk valakivel, amíg velünk van és megtehetjük. 


[html][/html]

9 hozzászólás |

User guide
#55 (2018-09-28 12:54:09)

 !kep:http://not100.nl/wp-content/uploads/2016/08/robob.jpg 

A "férfi" nevű program szabadpiacon ritkán található teljes verzióban, jellemzően csökkentett hardeveren, vagy teljes hardveren, de csökkentett funkcionalitással fut.

Sajnos mint minden komplex, hardver és szoftver elemeket együttesen tartalmazó rendszer esetében, így a "férfi" nevű rendszernél sem látszik a külső burkolaton, hogy adott modell milyen alkatrészeket tartalmaz, illetve adott példányon a szoftver melyik verziója fut.
Bizonyos modellek esetében ütött-kopott külső burkolat mögött minőségi hardverelemek vannak beépítve, sőt, akár tuningolt változatban is kapható, különféle extrákkal. Fordítva is előfordul, hogy adott konstrukció megtervezésénél a külső burkolat esztétikája volt a fő szempont, és igen szerény hardver elemek kerültek a belsejébe, valamint a szoftver is csökkentett módban fut. Ezért vásárláskor kiemelt figyelmet szükséges fordítani a pontos konfiguráció megismeréséhez. Ehhez szükséges az eszköz megtekintése, valamint a beállítások menü kellően hozzáértő, rutinos használata.

Az eszköz kérésre kiírja ugyan a hardverlistáját és a szoftver verzióját, de sajnos ez a menüpont még erősen bugos, és rendszeresen hibás adatokat jelez vissza. Leggyakrabban a külső burkolatát magasabbnak és keskenyebbnek adja meg, bizonyos dizájn elemek, úgymint haj, fogak, izomzat meglétét pedig alaptalanul feltételezi. A processzor teljesítményére, és a pénisz nevű alkatrész méretére és működésére vonatkozóan általában többet ír ki a valósnál, míg az eddigi futásidejéről, és a bejelentkezett felhasználók számáról kevesebbet. 
Túl sok lekérdezés esetén pedig buffer túlcsordulás lép fel, és a hardver válaszideje fokozatosan növekszik, míg végül lefagy.

A pénisz nevű hardverelem minden verzióban markánsan megtalálható, a szoftver magja javarészt ezen fut. Bizonyos modellekben több hardverelem nincs is a konstrukcióban. :( A legegyszerűbb verzióban a vezérlést is a pénisz nevű modul végzi, az agy nevű modulhoz csak az I/O műveletekhez szükséges utasításkészlet van kiépítve, ami a szoftver használatát kizárólag csökkentett módban teszi lehetővé.

Bár a beépített hardver alapvetően ebben a módban is alkalmas lenne összetettebb kinetikus interakciókra, a szoftver ilyenkor kizárólag a kéz nevű tartozékát használja a pénisz nevű tartozékával összehangolt működésben, önmagát ismétlő ciklusban. Ez idő alatt a szoftverrel való kommunikáció erősen korlátos, amíg a ciklusból való kilépési feltétel nem teljesül, addig az I/O műveletek megszakításvezérlője korlátozva van. 

A szoftver néhány példánya ennél összetettebb működésre eleve alkalmatlan, mivel a további modulok futtatásához szükséges processzor-teljesítmény, és további hardver komponensek vagy nincsenek beépítve, vagy más felhasználó által használatban vannak, illetve bizonyos esetekben kizárólagosan adott külső felhasználóhoz vannak rendelve.

A rendszer különböző konfigurációkban és szoftvermodulokkal érhető el.

*Home Edition*
Az egyik leggyakoribb verzió. Nem összekeverendő a homo editionnal, bár sok hasonlóságot mutatnak (főleg a "kíváncsi hetero" modul beépítése esetén). A program interakciója kizárólag kommunikációra korlátozódik. Alapszinten tud írni-olvasni, szinte kizárólag a pénisz egység működésével kapcsolatos fogalmakról hajlandó kommunikálni. A beállítások menü nagy része disabled, a felhasználó által nem állítható, külső felhasználóhoz van kizárólagosan rendelve, így csökkentett funkcionalitású. A pénisz nevű hardveren kívül kizárólag a kéz és a szem vesz részt a szoftver futtatásában, a rendszer helyváltoztatásra nem képes (bár ennek ellenkezőjét próbálja elhitetni a felhasználóval), és kizárólag a pénisz nevű hardverelem túlcsordulásáig működik, utána rendszerint lefagy.

*Limited Edition*
A Home Edition helyváltoztatásra képes verziója, mely az eredeti verzióhoz hasonlóan csak a pénisz nevű hardverelem túlcsordulásáig működik, mivel más hardveregysége nincs, mindenféle egyéb interakcióra alkalmatlan. Túlcsordulás esetén előfordulhat, hogy ugyanaz a felhasználó nem tud bejelentkezni, csak másik felhasználó képes rebootolni a rendszert.

*Homo Edition*
Gyakran "férfi" típusú programok próbálnak "nő" típusú programként futni. A bővített változat felhasználói felülete néha hasonló a "nő" program felhasználói felületéhez, de bizonyos hardverelemek különbözősége miatt a szoftver már a beviteli mezők tekintetében és elhelyezkedésében is különbözik.

*Extreme Edition*
A Home Edition kiterjesztett változata. A különbségek lényege a kommunikáció terén a legszembeötlőbbek. Itt a beállítások menüben új menüpontok is megtalálhatók, mint a BDSM, vagy az orgia menü. Az esetek többségében a szükséges hardvereszközök, és a megfelelő processzorteljesítmény hiányában ezen menüpontok csak verbális szinten működnek, valós végrehajtás nélkül, vagy hibás végrehajtással.

*Basic Edition*
A fő műveleti egység itt is a pénisz nevű hardveregység, de ebben a verzióban már képes összetettebb kommunikáción és hosszabb mondatok létrehozásán és feldolgozásán túl helyváltoztatásra, és bonyolultabb kinetikus műveletekre is. A processzor és a gyors elérésű memória ideiglenesen összetettebb interakciókat is lehetővé tesz, valamint jól tudja kezelni több felhasználó egyidejű kiszolgálását. A pénisz nevű hardverelem túlcsordulása esetén viszont ugyancsak gyakran felmerül az időszakos válaszképtelenség, és sok egyidejű felhasználó mellett előfordulhat a memória teljes elvesztése is. 

*Friend Edition*
Bár rendelkezik pénisz nevű hardverelemmel, az nem vesz részt az interakciókban, az irányítást ebben a konstrukcióban kizárólag a processzor végzi. A gyors elérésű memórián kívül rendelkezik hosszú távú adattárolási eszközökkel, és egyéb változatos funkcionalitásra képes egyedi hardverelemekkel is. A beépített mesterséges intelligenciának köszönhetően a szoftver az előre programozott válaszokon kívül képes újakat is létrehozni, melyek összeállításakor képes a felhasználó egyéniségét, hangulatát is figyelembe venni, valamint különböző felhasználókat megkülönböztetni és megjegyezni. A program kilépéskor elmenti az állapotát, és ismételt bejelentkezésnél onnan folytatja a megkezdett műveleteket.

*Friend Extended Edition*
A Friend Edition kiterjesztett változata, annak minden funkcionalitása be van építve, de a pénisz nevű hardverelem időszakosan képes átvenni a vezérlést, fagyás vagy teljes összeomlás veszélye nélkül. Ez akár multitaszking üzemmódban is érvényes, a verzió jól kezeli a többfelhasználós módot. Pénisz túlcsordulás esetén ideiglenesen az eredeti Friend Edition vezérlőelemei gördülékenyen veszik át az irányítást.

*Full Edition*
Az Extended Edition bővítése egy kiszámíthatatlan, kísérleti fázisban lévő, ezért bizonyos esetekben rendkívül bizonytalanul működő hardverelemmel, a szív nevű vezérlőegységgel. Ez az egység összeköttetésben áll minden más szoftver és hardver elemmel, és szükség esetén a legmagasabb prioritású megszakításkérés rendelődik hozzá. Még a pénisz nevű hardverelem működését is befolyásolja. Hatására bármilyen művelet prioritása az utasításának megfelelően növekszik vagy csökken, a teljes működés blokkolásához is rendelkezik megfelelő jogosultsággal.
Egészen bonyolult kommunikációra is képes, viszont gyakori a tévesztés, amikor bizonyos beérkező adatokat nem azok tartalmának megfelelően értelmez, és összezavarja a teljes rendszer működését.
A setup menüje rendkívül nehezen kezelhető, hosszasabb tanulmányozást igénylő, részben autonóm működésű, és állíthatósága nagyban függ az eszköz bemenetein érkező információktól.
A felhasználó jártasságától, kommunikációjától, igényeitől, és a beérkező adatoktól függően bármelyik tőle alsóbb kategóriájú verzióként is tud futni. Többfelhasználós, felhasználónként más-más arculattal is tud működni, a hardver és szoftver elemek is teljesen testreszabhatók. 

*Perfect Edition*
A Full Edition szív nevű vezérlőegységének módosított változatát tartalmazó verzió. Egyfelhasználós, minden beállítást egyetlen felhasználó kezel, ha van a rendszerben superuser regisztrálva, akkor a setup funkció más számára nem elérhető. A pénisz nevű egység használata is e felhasználó számára kizárólagos, legfeljebb ez a superuser hatalmazhat fel ideiglenesen más felhasználókat a hardver ideiglenes használatára. 
A bonyolult vezérlésnek köszönhetően a legkisebb felhasználói hiba esetén a teljes rendszer ideiglenesen, vagy akár véglegesen összeomolhat. Csak a szoftver alapos ismerete után válik a hardver teljes funkcionalitásban kezelhetővé.
Részleges meghibásodás, vagy a megfelelő karbantartás hiánya esetén Full Edition módban képes tovább működni, tartós elhanyagolás esetén pedig akár Home Edition módra is átvált. Sajnos erre vonatkozóan mivel a felhasználói felületre semmiféle erre vonatkozó visszajelző nincs beépítve, az őszinteség modul beépítésének hiányában (ezt a modul csak az igen ritka csúcsmodell tartalmazza, és az is csak opcionálisan, mert nincs rá valódi felhasználói igény) ezt gyakran a felhasználó nem veszi észre, amíg nem találkozik más felhasználók által létrehozott adatokkal vagy korábbi fejletlenebb verziókra jellemző válaszreakciókkal.

Meghibásodás esetén felmerülhet az adott példány selejtezése vagy javítása. Ezt  a hiba jellege és nagysága szerint a felhasználók egyedileg döntik el. Friend Edition alatti verziókban jobban megtérül a csere, ettől a verziótól felfelé azonban ha nem főalkatrész vagy vezérlő szoftvermodul hibásodott meg, akár nagyobb ráfordítások árán is megfontolandó a javítás. Működési zavarok esetén mindenképpen javasolt a karbantartás gyakoriságát növelni.

Bizonyos példányok fejleszthetők, alkalmasak lehetnek további modulok beépítésére. Egy adott verzió kezelésében szerzett megfelelő jártasság esetén érdemes elgondolkodni az upgrade lehetőségén. Egy adott modell legfeljebb 1-2 verzióval upgradelhető, ha ennél komolyabb fejlesztési igény merül fel, akkor célszerű egy teljesen új alapmodellt beszerezni.

Köszönjük a vásárlást. :)

 !kep:https://statik.tempo.co/data/2018/01/06/id_674543/674543_720.jpg 

27 hozzászólás |

Second life
#54 (2018-09-21 17:13:16)

 !kep:https://i.ytimg.com/vi/q8Bz5LVdbU0/maxresdefault.jpg 

Azt mondják, mindenki magából indul ki, amikor feltételez valamit másokról. Merthogy ilyen egoista szemléletű az ember. Azt hisszük, hogy amit mi általánosnak, normálisnak tartunk, az általános és normális is.

Nekem nincs második telefonom. Hallottam már második telefonról, második emailcímről, második lakásról, második névről, akár teljes bekamuzott második életről, amiből bármikor ki lehet szállni és létrehozni egy újat.
De csak hallottam. Közelebbi kapcsolatba még nem kerültem vele. Úgy voltam vele, mint mondjuk a betörésekkel, vagy a repülőgép-katasztrófákkal. Vannak, rossz dolgok, de az messze van, az Óperencián túl, a hírekben, engem nem érint, velem nem történhet meg. :napersze: 

A barátaimnak mind azt a telefonszámát hívom, amelyiket a főnöke vagy az anyja is, az email címük ezer éves és ezer évig fenn is marad, a keresztnevük amin szólítom őket is az amelyik az okmányaikba is be van írva.
Pedig, van itt egy barátom, akinek tényleg elég sok női név szegélyezi az életútját, megjegyezni sincs időm őket, ráadásul van amikor több aktuális egyszerre :D mindezek mellett hatalmas összeesküvés-elmélet gyártók és nyomozók vagyunk, igazi Sherlock és Watson :D ...de neki sincs második élete. Az elsőben játszik esetleg többszálon futó izgalmas és fordulatos játékot, de mindig egy élete van.
Ahogy a többi ismerősömnek is. És nekem is. Akit abba nem akarok beereszteni, annak nem adom meg azt az egyetlen telefonszámom. Megválogatom az ismerőseim, nincs két kategória.

És valahogy papírtantuszként sem akart lehullani a felismerés, hogy ez velem előfordulhat.

Viszonylag régi ismerősről volt szó pedig, de mindenképpen általam normálisnak, értelmesnek, és legfőképpen eddig megkérdőjelezhetetlenül becsületesnek tartott emberről, és nem egy igénytelen alkalmi ismerős dugópajti suttyóról. Utóbbi státusz amit ő semmiképpen sem szeretne senkinél betölteni.

A napokban küldtem neki egy fotót mms-ben. Nem meztelen kép volt, ám annál sokkal bizalmasabb tartalom volt benne. Visszajelzett, hogy nem tudja megnézni, mert a telefonja nem jeleníti meg.
Kicsit meg is hökkentem, a mai világban hogy fordulhat elő ilyesmi...de túlléptem rajta, nem mindenki a kütyűk rabja, na. Ettől még legfeljebb furi, de nincs vele semmi baj.

Aztán személyesen találkozva, látom ám, hogy nagy képernyős okostelefont pötyögtet. Kiszaladt belőlem az őszinte megdöbbenés, héhóha...hogyhogy nem tudtad megnézni az mms-t? Hát ennek azért már illene ilyet tudnia. :D (Azt gondoltam, hogy ő nem tudja a kütyűt megfelelően használni. :D Előfordul a legjobbakkal is. ;) )

Rám néz, elneveti magát.
- Naaaa....ne már, hát tudod te mi a szitu...

Igyekeztem baromi okos képet vágni, de nem tudtam milyen szitut kellene tudnom. Lázasan gondolkodni kezdtem, de a jó istennek sem ugrott be semmi értelmes magyarázat. 

- Te aztán biztos tudod...na... - kacsintott cinkos mosollyal.

Miiiiiiiiiiiii?!?!  :o  :o  :o Basszus fogalmam sincs! Mit kéne tudnom?! Mindenféle technikai eshetőség pergett le a fejemben, hogy mi kell az mms fogadásához, az Androidot csak hevenyészve ismerem, én Apple-őrült vagyok, de semmi olyan nem jutott eszembe amit egy alsó kategóriás bármilyen okostelefon sem tudna.
Feladom. :(

Erre előhúzott a zsebéből egy őskövület butatelefont és felmutatta.

És akkor esett le a papírtantusz. Hogy én abban vagyok. Bakker, bulitelefon, secondlife telefon! Ráadásul még annyit sem áldozott a második életre, hogy normális készüléket  használjon... :( Megalázó érzés volt, a kicsinyességgel, a cinkos mosollyal, nevetéssel, még némi büszkeséggel is együtt, hogy lám ő milyen ravasz. Ami megdöbbentett, hogy ő ezt teljesen normális dolognak gondolja. :sir: 

Nem szerettem volna elrontani az estét, és - bár szeretek vitázni, népet nevelni, filozófálni - akkor rájöttem, hogy felesleges lenne bármit mondanom. Elengedtem ezt a történetet. :(

Jól elbeszélgettünk, az időjárás is gyönyörű volt, és elnéztem ahogy szemben ül velem a sejtelmes éjszakában...néha összemosolygunk, nevetünk, magyarázunk, külsőre mint két régi barát.
Ez az este akár egy szép emlék is lehetne. 

De valamiért mára már csak egy dologra emlékszem. A cinkos mosolyra, amivel óvatossággá legitimálta a gerinctelenséget, de legfőképpen a belső felháborodásomra, hogy rólam is feltételezte hogy ezt teszem bárkivel is.

Azt hiszem, ilyenkor nem a másik ember tulajdonságait nehéz feldolgozni, nem. :( Azt nehéz feldolgozni, hogy tévedtünk, hogy félreismertünk valakit, a saját tévedésünk a megrázó élmény. Nem hinném hogy gonosz lenne, azt sem hogy szándékosan akart volna megbántani...épp ez benne a szomorú és reménytelen. Az a szomorú, hogy ez neki természetes, a félelem a napi élete része. És nem érzi a problémát benne, úgy gondolja ez így teljesen rendben van, ez így helyes. Úgy gondolja, ilyen a világ, úgy gondolja, félni kell.

Pedig nem, nincs rendben! :( Főleg azok után, amiket rajtam kért számon, és a becsületről tartott kiselőadásai után finoman szólva is hamis a baba. :( És vajon még milyen meglepik lehettek...de nem gondolok bele, mert akkor én is olyan leszek mint ő.

Abban a telefonban én nem szeretnék benne lenni. Pedig nem haragszom, inkább sajnálom. Nehéz lehet így élni. Búcsúzóul megöleltem - azt a felét, amelyiket kedveltem. Azt hiszem, utoljára láttam. Mi másik telefonban, másik világban élünk. 

Aki félni akar, csak féljen. De én nem félni akarok hanem élni. 
Abban az *egyetlen* életben, ami adatott. A szépségeivel, nehézségeivel, konfliktusaival, veszélyeivel együtt.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180921171316.jpg

60 hozzászólás |

IRL
#53 (2018-09-02 21:16:48)

(A való élet kifejezés, illetve ennek számos más formája a valódi világban eltöltött mindennapi életre hivatkozik. Gyakori forma az internet szleng IRL (In Real Life, vagyis a valódi életben) és RL (Real Life) alkalmazása, a külvilágra vagy valódi világra való hivatkozás, vagy csak egyszerűen a valóságra utalás.)

Olyan helyen lakom, hogy évről évre ez a szeptember eleji hétvége a borfesztiválról szól. Benne lakom a közepében, akkor sem tudnék kimaradni ha akarnék, de nem is akarok. Jó buli. <3 IRL buli.

Sokan sokszor mondják, hogy a való életben nem lehet ismerkedni, merthogy hogyan, mikor, kivel, ésatöbbi. Hát ezen kifogások ellenében elmesélem ezt a hétvégét.

Ismerkedés 1.

Nézelődés, szájtátás a streetfoodos bódék előtt. Atyaég, azt sem tudom mik ezek az izék, de marha jól néznek ki. Valami édesség, minden van benne ami árt, de majdnem mindenből kettőt adnak egy adagban, két kis tekercs, két kis rúd, két kis kupac, ésatöbbi. Kipukkadnék, vagy az egyik menthetetlenül a kukában végezné. Na mit csináljak.
Mellém lép egy fickó, és kimondja amit gondoltam, minek ilyen nagy adagokat adni, helyette az ember megkóstólhatna többfélét. Lelkesen helyeselek, testbeszédemből látja hogy senki nem ácsorog mellettem és feltehetően nem is fog idejönni. Némi beszélgetés után felveti, mi lenne ha ketten kétfélét vennénk és osztozkodnánk. Lopva végigmérem, hm, vannak ott azért tartalékok de van mellé egy huncut mosoly is szóval hát így első blikkre oké, osztozkodjunk. :) Beleegyezem, kitolakodjuk a jussunkat, megvesszük, leülünk.

Ismerkedés 2.

Borpince látogatás, gyerekkorom óta itt lakom, már mindet láttam úgy ezerszer, de miért ne. Helytörténet-ismeretből sose lehet elég. :) Odatipegek a pince elé, látom ám, semmi sincs kiírva, ám egy fickó vadul kérdezősködik az egyik szervezőtől. Miután befejezte és elindul felém (végigmér majd a szemét kicsit helyben felejti) én nem térek ki hanem hanyagul megszólítom, netán azt kérdezte-e meg hogy mikor lehet bemenni. És talált, süllyedt. Még úgy 10 perc, ha én is erre várok, meghívna egy pohár borra és várhatnánk együtt. Nehéz ellenállni (hosszú izmos comboknak és feszes fenéknek) khm a pohár bornak ebben a melegben. 

Ismerkedés 3.

Másik borpince, a kísérőnk fordítva vette be a hashajtót, hosszú mesébe kezd az alapító és az élesztőgombák kapcsolatáról, aztán a bortartályok rejtelmeiről, tök jó hideg van a pincében, de abban a semmiben ami rajtam van, én inkább visszafelé veszem az irányt, óvatosan kihátrálok. Egy pasi mosolyogva követ, majd a pince lejárata előtt felnevet, kérdezi szintén betelt-e a pohár a szakmával, és jobb lenne egy kicsit halandóbb és borközelibb pohártöltés. Lelkesen egyetértek (van a lényében valami domináns), a bűnösök cinkos mosolyával be is állunk a sorba, immár együtt.

Ismerkedés 4.

Valami atombunker-féleségnek aposztrófált, új látványosság (amúgy óvóhely inkább), tök izgi, egy lány vezet körbe, közvetlen, kedves, tök jól eldumálunk. Ahogy beszélgetünk, mondja még nem igazán tudják melyik helyiségekből mi lesz, csak egy hónapja bérlik. Felvetem, hogy ez a feeling szabadulószobáért kiált, manapság trendi, nem pénzigényes, inkább fantázia kell hozzá, és szervezés, bőven meghozza a befektetést. Mesélek neki, milyenek vannak. Egy harminconéves pasi csatlakozik a beszélgetéshez, ő is rejtvény-rajongó, csak úgy dobáljuk az ötleteket, elkezdek egy rejtvényt, egymásra nézünk, ő folytatja. A csaj odaáig van értünk, hálás minden ötletért, mi meg ötletelünk. A csaj nyilvánvalóan azt hiszi együtt jöttünk, összenézünk, úgy tűnik vállalhatóak vagyunk egymás számára. :) Mondanom sem kell, együtt megyünk ki és még hosszan dumálunk a szabadulószobákról, ki melyiket hol oldotta meg. Imádom ha valaki okos. ;) Rögtön meg is beszélünk egy közös szabadulást. Vagy mit. :)

Ismerkedés 5.

Már lejártam a lábam, kicsit letenném a motyóm egy padra, az egyetlen pad mellett áll egy hamutartó, ez előtt meg egy pasi. Odafarolok a padhoz, előzékenyen félreáll, közelebb lépek. Tessék, mondja. Á, köszi, csak a táskámat tenném le mert egy női táskában soha semmit nem lehet megtalálni, ez légmutatványban nem megy. Csak nem a cigarettám keresem, kérdi. Hát de. Ne keressem, örül ha megkínálhat. Á, köszi. Meg még tüzet is. Közelről nézi ahogy a számba veszem (a cigarettát), mindig erotikus ha tüzet adnak. Vendég, vagy szervező, kérdezem. Mondja vendég, de ennek mi a jelentősége. Meglepődök a kérdésen, neked aztán van vér a pucádban, szeretem az ilyet, aki meglep. Mondom, csak az a különbség, hogy a vendégnek van szabad választása, a szervezőnek meg kényszer. Mire megkérdi, ugye nem szeretem a kényszereket. Hát nagyon nem, mosolyodom el. Ennyire látszik? :) Elneveti magát. Mi lenne ha innánk egy bort, semmi kényszer, csak úgy. Oké. :)

Ismerkedés 6.

A sokadik stand ahol mire sorra kerülök, kiderül hogy nincs édes bor. Pedig én csak azt iszom meg. Csalódottan kifarolok a sorból, mellém lép egy pasi, megjegyzi, tudom-e hogy az igazi bor a nagyon száraz bor. Persze, mondom de én nem szakérteni akarom a bort, hanem élvezni. Akkor öööö ha nem veszem tolakodásnak, mutatna egy másik pincét, ahol a legeslegjobb édes bor van az édesszájú hölgynek. Néhány pohár bor után még a bor és a hedonizmus szó kapcsolatáról is kellemesen elbeszélgettünk, tekintve a feltűrt ingujját (nem tudom de az számomra olyan szexi látvány), és az édes bort, mi más jutott volna eszembe mint a hedonizmus szó jelentése. :D

Ismerkedés 7.

Még egy utolsó pince, tökre be van borulva, mindegy, bármikor haza tudok futni ha akarok, beállok a csapatba. Naná hogy 1 percen belül szakad le az ég. Állok megsemmisülve, lelki szemeim előtt látom a hófehér farmerem sáros vízben tocsogni egy kis fehér vizespóló bemutatóval egybekötve... a társaságban egy pasi előveszi az esernyőjét és hozzám lép, elég lesz kettőnknek is. Lopva végigmérem (á, a ravasz róka már korábban megtette mert bevallja kiszúrta hogy szerinte ekkora táskába nem fér bele egy esernyő és már várta a pillanatot), úgy döntök mégsem rohanok haza. Kivárjuk a pincenyitás időpontot, ha már ilyen jól összeismerkedtünk, együtt, beszélgetve járjuk végig a pincét. Felajánlja az esernyőjét (és a hozzá tartozó többit) az este további részében. Nem lenne rossz, de asszem túl sokat ittam hogy ezt most eldöntsem. Az eső elállt, megköszönöm, de mégis hazafelé veszem az irányt.

Itt van a hét telefonszám a telefonomban. És nem tettek fel nekem olyan kérdéseket hogy borotválom-e vagy hogyan szeretem a szexet legjobban. Nekem sem jutott eszembe hogy megkérdezzem, hány centis a farka, és hogy mit szeret csinálni. :) 
Helyette egy kis testbeszéd, flört, oldalpillantás, fantázia...csillogó tekintet, ésatöbbi, csupa divatból kiment, ám annál izgalmasabb dolgok.

Milyen perverz függőség az, amikor mindezek után kinyitom az ablakot, ahonnan behallatszik a mulatós zene és az enyhén és kevésbé enyhén spicces vendégek zaja, leülök egy üveg frissen vásárolt jégborral, és betöltöm a számítógépen eropolist?! :) És vajon van belőle kiút?

Fogalmam sincs. De azért egészségetekre! ;) :vigyor:  :D 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180902211648.jpg

95 hozzászólás |

Baszcsi
#52 (2018-08-22 00:14:11)

Visszatértem a távoli galaxisból - ha valaki hiányolt volna esetleg. :P  :cigi: 

Egy mondat a fejemben, mostanában vissza-visszatér. Egy haverom mesélt az éppen aktuális háremének egyik tagjával folytatott eszmecseréről, és az illető hölgy azt ecsetelte, hogy kezd jobb lenni a hangulata (időnként elég depis, nehéz eset), és a munkahelyén is megnevettették párszor, meg hát eszébe jutott hogy este lehet hogy baszcsizni is fog.

Igen, baszcsizni. :D :o 

Nem, ez itt nem a stíluselemző blog, akik kapcsiban vannak és telcsiznek, azok néha baszcsizni is szoktak, de ezen már nem akadok fenn, a stílus csak felszín. A dolog mélyebb értelmén gondolkodtam el. Ezen az ultralight időtöltéssé szelídült baszcsizáson. Mert ez tényleg az. Tényleg? Tényleg ilyenné lettünk? És tényleg ilyen értéktelen a szexualitás?

Egy korábbi, kicsit mélyebb értelmű levelezésemben a partner rákérdezett, hogy akkor hogy is van ez. Nem voltam férfivel mennyi ideje is? Öt éve? Merthogy hát itt keresek annyi ideje, vagy mi. Nekem pedig szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy ugyan nem nevezem baszcsizásnak, de a stíluson túl sajna a lényeg nem áll annyira távol az illető hölgytől, mint amennyire szeretnék tőle távol állni. :napersze: 

Minden itt lévő és aktívan vagy passzívan kereső (igen, a "nem keresek senkit" is keres, különben nem lenne itt - na persze), ha erre a kérdésre őszintén válaszolna...hát, szerintem szinte mindenki aktívan szexel, tegnap is, ma is. Talán az előtt 5 perccel is hogy ide bejelentkezett éppen. De ott a de...

Szóval a felszín alá bekukkantani kívánó levelezőpartner rákérdezett a nyilvánvalóra...hogy akkor most merre is van arra, ki kicsoda ésatöbbi.

Miért bonyolódik így el az élet hogy egy biff egyszerű kérdésre olyan nehézzé válik a válasz.
Van valakid? - mi ebben a nehézség, kérdezné bármelyik 16 éves. Vagy járok valakivel, vagy nem. :vigyor: És bár megszóljuk őket a lila hajuk vagy a tetkóik és piercingjeik miatt, mégis ha most egy képzeletbeli beszélgetést hoznék össze a 16, vagy akár a 18 éves önmagammal, csúfos bukta lenne, azt hiszem, lekörözne kábé bármiben, aztán erkölcsi piedesztálon állva elküldhetne a p*csába. 

Azt szoktuk mondani, bárcsak 18 éves lehetnék a mostani eszemmel, az hűde milyen jó lenne. Pedig nem gondolunk bele, hogy mennyire nem, mennyire nem lenne az jó! 

Egyik nap a Balti tengerben térdig ácsorogva és bámulva a végtelenbe azon gondolkodtam, hogy az utóbbi 30 évben beutaztam a fél világot, felsorolni is sok hogy mennyi mindent láttam a maga valójában, megnéztem többszáz filmet is, elolvastam többszáz könyvet, belemélyedtem több tudományba... és mégis előtte a világ valahogy nagyobb volt. :( :napersze:  Ha akkor az életünk kezdetén már ennyi leszarom tablettát vettünk volna be, ha már 18 évesen ennyi félelem, érdektelenség, felületesség, önzés, csőlátás, bizalmatlanság lenne az emberben, mivé lenne a negyvenes éveire?! Belegondolni is szörnyű.  :/ 

Valószínűleg sokkal jobb lenne, ha a mostani életkoromban tudnék élni a 18 éves eszemmel, látókörömmel, nyitottságommal, gyanútlanságommal, vehemenciámmal. De legfőképpen a világot is megváltani akaró bátorságommal és mindent elsöprő akaratommal. 

Mert azt hiszem, ez a legnagyobb hiánycikk errefelé, és ebben a korosztályban. A bátorság. Hogy kiálljunk valamiért amit akarunk, hogy harcoljunk, vagy csak makacsul kitartsunk, ne alkudjunk meg és ne adjuk fel, hogy oda merjük tolni a képünket a pofonáradat elé, hogy merjünk igent vagy nemet mondani a ha..., a talán..., és a nemtudom helyett. Hogy diszkréció és sumákolás helyett felszegett fejjel ordítsunk. Hogy merjünk valamit a következményeivel együtt csinálni, gyors döntéseket hozni, hebehurgya megnyilvánulásokat tenni, kockáztatni, cikin cselekedni, előnytelenül kinézni, kudarcot vallani, őszinte érzéseket mutatni, kemény véleményeket mondani, kritikát kapni. Biztonsági játék helyett mindent odaadni. Hogy ne faroljunk mindig a könnyebb útra. Hogy ne akarjunk azonnal, az első nehézségre mindent mással, máshol, máshogy pótolni, hogy ne folyvást azzal foglalkozzunk hogy mi kényeztetne minket hirtelen az adott pillanatban jobban, és ne minden kritikára vagy kellemetlen külső reakcióra kapkodjuk azonnal sérült önértékeléssel dobozszámra a leszarom tablettát és zárjuk ki az életünkből a világ azon részét ahonnan nem tódul a kellemesség, hanem gondolkozzunk néhány percet, vagy akár sokat is, hogy falépítés helyett vitázzunk, legyünk dühösek, vágjunk vissza, vagy sírjunk, zokogjunk, toporzékoljunk, segítsünk, dobáljuk a tányérokat, bosszuljuk meg, béküljünk ki, köpködjünk rá aztán öleljük meg. :) Mint ahogyan tettük amikor - még - tényleg éltünk. 

Mert ez a világot mozaikokból kirakó biztonsági játékon alapuló önkényeztetéses napraforgó-hajlékony, látszat-önszuggessziós dejómindennekemígy...bizony az igazi öregkor. :( Valójában egy megfáradt beletörődés, feladás, egy sunyi önbecsapó alku...ár-érték arányt patikamérlegen számító lavírozás, váltsuk a hajdan vágyott világmegváltást sok kis kényeztetésre, a külvilág leszelektálására a csak nekünk hízelgőkre, önmagunk szeretésére, fogadjukelmagunkatra, egymás érdeksimogatására, szellemi és testi maszturbálásra, és persze egy rakás önzésre. A konfliktuskerülés mögött pedig bizony nem életbölcsesség van, a szelekció mögött nem műveltség vagy jóízlés van, a swingerbe járás mögött nem széles látókör van. Hanem a bátorság hiánya. Gyávaság. Jajj mi lesz, ha alul maradok, ha szembe kell néznem problémákkal, ha megmondom hogy már nem hoz lázba, ha oda a kis komfortocskám, ha kritikát kapok, ha leesek a saját pihepuha gravitációmból a világéba. A világ, ami már nem is érdekli a gyávákat, a kis börtönük kis komfortja a perspektíva, az még ki legyen maxolva a többi le van szarva. Zárjuk ki a világot és csapjuk be a vasajtót is.

Áááá...bátorság. Hát annak a negyvenes évekre a többségnél annyi. :( Nem szól szám, nem fáj fejem. A bölcsek hallgatnak. Jut is marad is...csak legyen benne egy kis jó.

Pedig frászt a bölcsek hallgatnak! A bárányok hallgatnak. :/ A gyávák hallgatnak. A mimózák hallgatnak, és behúzódnak a komfortzónába.

Szóval...visszatérve a levelezőpartner - valahol mégiscsak jogos - kérdésére, hogy van-e partnerem. 
A jó, a rossz, és a csúf. És a szobor szépségű (és lelkű) potens. Na meg a kedves, romantikus. És a hűséges odaadó. - Kár hogy mind másik. :napersze: 

Azt hiszem, ha valamiből sok van, akkor valójában egy sincs.


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180822001411.jpg

24 hozzászólás |

Útikalauz
#51 (2018-08-09 21:57:48)

*"A GALAXIS Útikalauz stopposoknak nélkülözhetetlen kísérőtársa mindazoknak, akik értelmet szeretnének tulajdonítani az életnek, ebben a végtelenül összetett és zűrzavaros Univerzumban; mert noha remény sincs rá, hogy minden tárgyban hasznos és informatív legyen, legalább el lehet mondani róla azt, hogy ahol nem pontos, ott határozottan pontatlan."*

Először is zárjuk ki azokat az utasokat akikkel nem foglalkozunk. Ide kerülnek, akik üres reglappal, vagy a reglapon egy szmájlival, vagy a "sex", "szex", "később kitöltöm" avagy hasonlókkal nyomulnak, és az üzeneteik "de megdugnálak", "érdekel egy 22 centis?", "szexelnék" és hasonlók. Őket ejtsük ki, mert valószínűleg egy galaxis-utazó sem találkozott velük materializált formában, nem is fog, és valószínűleg nem is akarnak találkozni, vagy szimplán a létezésnek azon a szintjén tengődnek, amiről ez a bejegyzés nem szól.

Valahonnan el kell kezdeni, talán az útirány legyen a kor, felfelé haladva.

25-35
A harminc körüliek körében élesen elkülönül két csoport. Sajnos nehéz felismerni elsőre, ki melyikbe tartozik, pedig fontos.

*A csibész*

Ő az a srác, aki élvezi az életet, szereti a tapasztaltabb nőket, szereti a bonyodalmak nélküli minőségi szexet. Udvarias, kicsit pimasz de az a vonzó-pimasz fajta, mindenben benne van, fantáziadús, veszettül jól néz ki, tudja mit akar, igazi vizuális élmény, és kövezzenek meg de kicsit sem elhanyagolható szempont, hogy nincsenek potencia-problémái. Annyira nincsenek, hogy bármikor készen áll, már a szex gondolatától is feláll a farka, és kőkemény marad amíg nem végzett. Ha az ember nem szeretne bonyolítani, és nem vágyik többre mint pár alkalom ultralight fizikai élvezetre és szemet gyönyörködtető látványra, abszolút tökéletes választás. És kivel ne fordulna elő hogy pont ennyi kell és elég. Ezért néha kincset ér, nem árt ha kéznél van pár. ;) :)

*A lúzer*

Sajnos első ránézésre külsőleg és stílusában nagyon hasonlít a csibészre, viszont épp az ellenkezője. Ha a csibész tuti pozitív hozadékú volt, testi kielégülés és lelki lazítás, kellemes percek forrása, akkor ez a változat tuti negatív hozadékú, önbizalomromboló, kellemetlen szituációt okozó.
Ő ugyanis - ellentétben a csibésszel aki szándékosan idősebbet keres - igaziból magához való korút szeretne, csak mivel nem talál, elkezdi kiterjeszteni a keresést, és hátha ebbe is jó lesz beleüríteni alapon bepróbálkozik az idősebbeknél. Majd amikor a találkozón rádöbben hogy bár egy 40+ nőnek harmincas teste még simán lehet, de a személyisége és az arca bizony a saját korában van, és férfias viselkedést vár el egy sráctól is, nem tudja kezelni a helyzetet, jó sok kellemetlen percet szerezve saját magának, és a randipartnernek. Abszolút kerülendő.

35-45
A legjobb kor. Még megvan a hajuk, a foguk, és a potenciájuk, de már férfiként tudnak viselkedni. :)

*A laza*

Egyik kedvenc típusom. Barátság extrákkal vagy anélkül, ahogy jólesik.
Azért ismerkedik hogy jól érezze magát, már kinőtt a görcsös szex-akarásból, nem feltétlenül szex a célja, de ha összejön nem hagyja ki. De ugyanígy nem hagy ki egy jó programot, egy jó beszélgetést, vagy egy jó társaságot sem. Semmiféle kényszer nem vezeti, semmire sem görcsöl rá, csak kellemesen akarja tölteni az időt. Nagyon mély lelkizés vagy kötődés nem várható tőle, de kedves, humoros, értelmes, udvarias, kimondottan jó társaság, kölcsönösen különösebb elvárások nélkül. Alapvetően mindenki maga fizeti a számláját, de néha kedveskedik valamivel. Amikor vele vagy, tökéletes az összhang, bármeddig nem találkozol vele, utána olyan mint egy régi ismerős. És a ruhádat sem mulasztja el megdícsérni, és egy év múlva is emlékszik hány cukorral iszod a kávét. :) Ha nem zavar hogy még sok más haverja van extrákkal, akkor jó választás. És néha pont ez kell, csak lazán de szeretettel, fenébe a hűséggel, néha tök jó megölelni egy régi ismerőst csak úgy! Legyen elérhető közelségben. :)

*A potyázó*

Önző, egyoldalú, adni nem szeret, kapni annál jobban. Randizni az utcára hív sétálni, lakása nincsen (vagy semmi közöd hozzá), telefonon nem szeret hívni, skype vagy viber után nyafog mert az "occsóbb". Nem örömpolgár, mert belőle aztán ne profitáljon senki. Ezért "csak 2 levele van". Telefonszámot nem ad, email címe valami ingyenes, bármikor törölhető alkalmi név. Sem a valódi nevét, sem a foglalkozását nem árulja el, nem mesél magáról. Az ismerkedés nála az ágyban kezdődik, és ott is végződik. Nem árt ha számítasz rá hogy pár alkalom után nyomtalanul lelép. De ha neki előnyös a kapcsolat, akkor hosszú időre a nyakadon marad, ki tudja melyik a rosszabb... Hááát...ha úgy néz ki mint George Clooney, és/vagy szexakrobata, akkor talán ínségesebb időkre még jól jöhet, csak ne táborozz le vele. 

*Az elhanyagolt férj*

Ideje és lehetősége nagyon kevés van, vágyai viszont annál inkább. Rengeteg vesztenivalója van. Ellentmondásos figura, mert pont azért mert a valóságban él, kellemesen lehet vele beszélgetni, otthonosan mozog egy nő társaságában. Viszont mivel a szexen kívül nagyjából mindent napi szinten ad és kap amit szeretne (és azt is amit nem szeretne :napersze: ), nemigen érdekli a szexen túl semmi más. Rövid programok, amik szinte csak az ágyban zajlanak, érkezés külön, távozás osonva, reszket hogy meglátják. Ízlés kérdése, fogalmam sincs ki szeretheti egyedül tölteni az estéket, a hétvégéket, az ünnepeket, a nyaralásokat. Talán aki Teréz anya, vagy aki szintén házas. Egy kalandvágyó galaxis-stopposnak nem utitárs.

*A sérült paranoiás*

Először azt hiszed, milyen kedves és érdeklődő, meghat hogy minden szavad issza, napjában többször érdeklődik irántad, mit csinálsz, miről mit gondolsz, mindig ott van a háttérben, lassan elkezdesz kötődni hozzá. Ezért aztán fel sem tűnik, hogy legfeljebb a keresztnevét árulja el, ezen kívül nagyon vigyáz rá hogy semmi konkrétumot ne tudj róla. Semmit nem mesél magáról, vagy csak sztorikat a levegőben lógva. Randira külső helyszínt vagy bérelt lakást intéz. Telefonon nem beszél, az email fiókjait, és a nickneveit is cserélgeti. Mindig ügyel rá, hogy bármikor nyomtalanul el tudjon tűnni, amit rendszeresen meg is tesz, mert előbb vagy utóbb veszélyt jelent számára mindenki aki közel kerülhet hozzá. Retteg attól hogy bántani fogják.
Az egyik legveszélyesebb típus, mert közel férkőzik és utána mutatja az igazi arcát.
Alaposan kikérdez az óvodáskori csínytevéseidről is, és folyamatosan megfigyel. Ha bármi ellentmondást talál, keresztkérdésekkel fogja rád bizonyítani hogy hazug vagy, be akarod csapni, de most lebuktál, te aztán ne szórakozz vele. És különben se teljesítetted a három próbát, és miért is nem törölted még magad?! Mert maga az ördög vagy. Aztán innen nincs pardon. Gonosz némber vagy aki ártani akar neki, de ő aztán nem fogja hagyni, hihi ő okosabb annál! Te meg csak nézel mint a moziban, kapkodod a fejed, fingod sincs mi van, nem érted. :vigyor:  Nyugi, nem is fogod érteni ha nem vagy pszichiáter. Meg se próbálj magyarázkodni mert azzal csak szítod az összeesküvés-elméletét. Soha nem lesz olyan mint az elején, sajnos ez az utóbbi az igazi énje. :napersze:  Ne próbálj megfelelni neki (nem lehet) és ne próbáld magadat okolni(nem te vagy a hibás)! Szállj fel az első űrhajóra és vissza se nézz.

*A sumák*

Nem szereti a konfliktusokat, ezt úgy oldja meg hogy hazudik. Mindenkinek azt amit hallani szeretne. A kölcsönösséget hírből sem ismeri, az egyetlen célja hogy megkapja amit akar, és minél kevesebb erőforrásába kerüljön. Soha nem galaxis-örömpolgár, valószínűleg a buszon sem lyukaszt jegyet, és ha nem talál nőt, belefér egy kis homokozás, persze csakis titokban. Nyilvánosan nem szerepel, akinek vaj van a fején ne menjen a napra ugyebár...cserébe a privigombot nyomkodja. Olvasni nem szeret, csak a képeket nézi, és az alapján eldönti, az "alany" alkalmas-e neki. A tetteiért nem szeret felelősséget vállalni, védekezni nem szeret, helye általában nincs, egy igazi élősködő. Nem érdemes vele foglalkozni.

*Az álmodozó*

Sokmindent szeretne, de valahogy nem lesz belőle valóság, mindig közbejön valami. Elképzeli a célt, és fel is építi az oda vezető utat, de amikor rá kellene lépni, elmegy a bátorság. Megbeszéli a randikat, de aztán közbejön egy tájfun, világvége, vagy egyéb fontos dolgok. Valójában elég neki hogy mi lehetett volna...nem kell hogy legyen is. A tudat boldogítja, hogy miket tehetett volna meg. Jópofa beszélgetőpartner, többre ne számíts. :)

45-55
A klasszikusan kor szerint hozzám valók, akik még voltak úttörők, ültek Trabantban, és ismerik a retro vicceket.

*A kapuzáró pánikoló*

Eddig lineáris és kiszámítható volt az élete, amivel nagyjából elégedett is volt. De fogy az idő, és van egy csomó dolog, amiről lemaradt. És az most kell. Állandóan kételkedik, mindent szeretne egyszerre. Swingerbe is kéne menni, és még az análszexet is ki kéne próbálni, és mi az a bdsm?! És még több nő kellene, milyen lehet két nővel egyszerre?! Vagy hárommal??? Fiatalabb nő kellene, párduc testtel, baba arccal. Mondjuk a Palvin Barbi. Talán attól ő is újra fiatal lehetne és a szex is úgy menne mint régen. Vagy csak másik nő, aki többet tesz, akire talán még rendesen feláll. Persze nem. :(
Hhhhh...utazóknak csak beszélgetni érdemes vele. :D

*A playboy*

Válogatós, mert megteheti. Kifinomult az ízlése, művelt, jólápolt és ad magára, bármit meg tud szerezni, ezért nem felel meg neki bármi. De ha megfeleltél, mindig van hozzád egy kedves szava, természetes számára hogy ő fizet a wellnessben (és maga a wellness is!), és mindenből a legjobb. Szereti jól érezni magát, és körülvenni magát olyanokkal, akikkel ezt lehet is. Szereti ha uralja a szituációt. Pók a hálójában, körülötte minden jó amiből szemezget, és gondoskodik róla hogy mindenki megkapja amit akar. A problémáid hagyd otthon. :) Élvezd a társaságot, ne gondolj bele semmit, és ne is gondolkozz egyáltalán, ez itt a pillanat. Mindent bele ami jó, a testi vágyaid tuti teljesülni fognak, többet vagy tovább ne akarj és ő sem akar, most van most. :) Időszakos kikapcsolódásnak tökéletes, néha ennyi kell, win-win helyzet. Pár megállót biztosan megér. ;)

*A gyáva*

Önértékelése hol a béka segge alatt, hol meg az égből tekint le mindenkire. Illetve valójában az első, látszólag a második. Retteg mindenféle visszautasítástól, ezért kerül minden olyan szituációt, ahol ez bekövetkezhet. A lottón csak akkor fogadna, ha előre tudná a nyertes számokat. Ami kiszámíthatatlan, azt eleve veszteségnek könyveli el. Így aztán mindent meg is tesz érte hogy veszítsen. Utána boldogan hátradől, hogy igaza volt. De azért biztos helyről mégis gyermeki vágyakozással tekint a mellette elszaladó világra.
Utazóknak csak időpocsékolás.

*A kontrollmániás*

Kedves, okos, figyelmes, kellemes társaság, mozi, színház, étterem, vagy elmesélheted neki az egész napod is és figyel rád, de ha nem vagy vele, mindig tudni akarja, hol vagy és mit csinálsz. Nem lesz egy szabad lélegzeted sem. Minden közösségi csatornádból ő folyik rád, mindent megoszt veled, és elvárja hogy ossz meg te is vele mindent. Bemutat az ismerőseinek, és mutasd be te is. Cserébe hűséges és odaadó. Csak ha komoly kapcsolatra vágysz, és erős irányításra. Semmiképp nem ajánlott átutazóknak, akik még kíváncsiak a galaxis többi részére is. :)

*A farokverő*

Elhiszi, hogy a szereplők élvezik a pornót, és az ott a valóság. Közben nem érti, miért vall mindig kudarcot. Azt hiszi ő soha nem a megfelelő emberekkel ismerkedik össze, mert nem akarják azt csinálni mint ott a filmeken. És ha igen, akkor sem azt érzi amit kellene. Ráadásul elvárások vannak. Egy biztos. A saját keze és a fantáziája az soha nem hagyta cserben, így ezerszer kézenfekvőbb mint a valóság. Az élmény mindig "kéznél van". Ráadásul nem számít ha nem elég kemény, hiszen kézzel akkor is megy. Az emberek csak arra kellenek hogy a fantáziájához alapanyagot szolgáltassanak. Élő emberrel már nem is élvezné a dolgot, annyira tökélyre fejlesztette a csináld magad mozgalmat.
Semmire nem jó, még beszélgetni sem, mert sekélyes.

*A potenciaproblémás*

Sajnos mire észreveszi az ember, már megszívta. :) Jujj, a szó szoros értelmében. :D Ez az életforma nincs önállóan, csak más életformákkal keveredve. Olyannak látszik, mint a vegyes típus másik típusa, de aztán ha szexre kerül a sor, jön a meglepi... vagy félpuha marad, vagy nem áll fel, vagy órák alatt sem tud elélvezni. És vagy észre sem veszi (de hogy a fenébe nem tűnik fel neki?!), vagy a fejében mindezért a partnert hibáztatja, ezért aztán utána sem néz, mit is kezdhetne a problémájával. Kudarcélmény. Csak ha félmegoldással beéred, vagy emberileg imádod. Cserébe szexmentes barátként kellemes utitárs lehet.

*A társ*

Fogalmad sincs, hogyan keveredett erre a bolygóra. Mert nem ide való. Van szíve, van lelke, és még nem taposta szét az élet. Figyel rád, de nem fojt meg. Ha szükséged van rá, mindig számíthatsz rá, mindig ott van ahol szeretnéd hogy legyen. Bármit elmondhatsz neki, valahogy érzed hogy tudsz benne bízni. És ő is bízik benned. Őszinte hozzád, akkor is ha nem azt mondja amit hallani szeretnél. Te is lehetsz őszinte, nem kell attól tartanod hogy megsértődik, megharagszik, csalódik. Úgy érzed, mindig is ismerted...felette áll a többinek, stabil. Ha nem keresed, nem nyomul, de egy év múlva pont olyan lesz, mintha tegnap találkoztatok volna. Félmondatokból is ért, és nem félre. A szülinapod sem felejti el, és az ágyban ugyanolyan fontos neki hogy neked jó legyen, mint amennyire neki...vagy még jobban. :).
Jegyezd meg jól, hol találtad, mert bejárhatod az űrt keresztbe-hosszába, végül előbb-utóbb nála fogsz kikötni. <3 ;)

*"Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei."*

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180809215748.jpg

21 hozzászólás |

WOW
#50 (2018-07-30 02:41:53)

...avagy Strandok Éjszakája 2.

Nemrég értem haza Délegyházáról.
Csodálatos időjárás volt (az elején és a végén egy kis meglepivel, ami nem rontott az élményen, sőt). Szenzációs lecsót kaptunk, szombaton felhős de meleg időt, aztán csillagos és teliholdas éjszakát discóval (sátorozás lévén mindkettőt nagyon közelről élvezhettük), sok citromos sörrel, vasárnap pedig igazi verőfényes kánikulát, rekord számú vendéget (konkrétan egy törölközőt is alig lehetett leteríteni), és úgy saccra 27 fok körüli vízhőmérsékletet.

Mindenki aki amúgy nudista de nem jött, mélységesen sajnálhatja, mert mindenki kitett magáért: a szervezők, a napsütés, a víz, a sellők, és a tücskök is. :) :D 

Nagyon fáradt vagyok, de ugyanakkor feldobott is. Az út idáig azonban elég göröngyös volt. Innen a sorok között. ;)

Címszavakban: várakozás, ábrándozás, fantáziálás, kételkedés, düh, negatív csalódás, pozitív csalódás, meglepetés, emlékezés, felejtés, lemondás, kételkedés (az ismétlés nem véletlen), dilemma, bizalom és nembizalom...egy választás állomásai.
Szomorúság, kételkedés, csalódás, felismerés, megkönnyebbülés, nosztalgiázás, meghatódás, megnyugvás, öröm, napsütés, majd egy zsibbadt kellemes fáradtság, mire minden értelemben hazaértem.
Egyet nyertem, egyet vesztettem. 

...Legalábbis így hittem, míg egy barátnőm-kozmetikusom, aki telefonon hívott, felnyitotta a szemem.
- Na? - kérdezte - Melyikük? 
- Mi melyikük? - kérdeztem ártatlanul.
- Ne izélj már. :) Mondd hogy egyik se, vagy inkább mondd hogy nem mind egyszerre. Vagy inkább mondd hogy George Clooney. :cigi: 
- Sajnos őt még mindig baromira nem érdeklem  :vigyor: , de ja, az egyik.
- Ne szivass, melyik? Antiwow? :napersze: 

Ehhez persze tartozik egy kis előzmény is. Hogy miért is nyitotta fel a szemem. Évek óta ismerjük egymást, és egyszer szóba került a WOW. Ő nagyon hamar megértette, mit is jelent a szótáramban a wow. A wow, az a pillanat, amit véletlenek egymás utánja hoz össze, és annyira irracionális, és ugyanakkor ütős lesz az eredménye, hogy sok év múlva is megdobban az ember szíve (mondjuk szerencsére általában alapból anélkül is dobog, de a wownál a szokásosnál nagyobbat, olyat amire kihagy az ember lélegzete), megizzad a tenyere amikor visszaemlékszik. Függetlenül attól, hogy a wow után mi történt, szóval a wow örök, annak az értékéből semmi későbbi esemény nem von le.

A barátnőm csini csaj, szóval nem az az otthonülős-repcemorzsolgatós, hanem aki szeret élni, és él is. Az életem egy korábbi korszakából ismerem, ahol sok csini csaj ismerősöm volt, de ő a szívével mindig kilógott a sorból. No meg a józan paraszti eszével is. :)
És miért kell a wow...neki, nekem, de szerintem mindenkinek kell, csak nem mindenki tudja hogy wow kell neki. Nos, ő tudja, és én is.
Mert alapvetően mindenem megvan, ahogy neki is. És itt nem az ország első számú aranyásójának Gucci felsőjére gondolok, olyanom nincs, nem is lesz, nem is vágyom rá. Álszentség nélkül állíthatom, hogy egész életemben szerencsés voltam, mert jó pasijaim voltak. Külsőre, férfiasságra, agyra, és jellemre is. Persze mindegyik a maga kategóriájában és időtávjában.

És ez ma is így van. Megkapom, amire vágyom, mindig van jelentkező (sőt, időnként még várólista is. :D ) Ezért egy kellemes sztori nem nagyon zökkent ki, mert sok kellemes és érdekes sztori volt-van-lesz. Ami igazán érdekel, az a wow. De ugyebár, ehhez az eseményeknek véletlenségből úgy kell követniük egymást, hogy az egészen különleges irányban fejlődjön, szinte a klasszikus drámai expozíció-bonyodalom-kibontakozás-késleltetés-tetőpont-megoldás felépítés szerint...ha valamelyik kimarad, bármilyen kellemes, élvezetes, izgalmas, vagy éppen szívmelengető a történet, az nem wow. 

És wow nagyon kevés van. Mert egyrészt sokáig tart hogy egy wow kifejlődjön, másrészt ugyebár definíció szerint is hatalmas véletlenek és egyéb külső dolgok meghatározott sorozata kell hozzá. És akkor arról még nem ejtettem szót, hogy a wow nagyon stresszes. :napersze:  
Egyrészt van ott egy bonyodalom és egy késleltetés, rengeteg konspiráció, ellenségeskedés, tévedés és félreértés, amik egyáltalán nem kellemes dolgok, és hát a megoldásról jobb nem is beszélni...Shakespeare simán kinyírt mindenkit, ez azért elég nagy árnak tűnik egy wow élményért. :( Így vagy tesco gazdaságos wow-ra vált az ember :vigyor: , de aki nem éri be annyival, azt tuti megüti a guta, de legalábbis kap pár dührohamot és telesír egy százas csomag papírzsepit addig a wow érzésig.

Hát pont ez a wowwal a legnagyobb gáz. Mi van ha valaki végiggörcsöli az oda vezető utat, aztán nem lesz wow?! Szívás. Sok hűhó semmiért, hogy stílusosak maradjunk. :D Ez az antiwow, amitől viszont nagyon-nagyon-nagyon, és még annál is jobban óvakodni kell!!! :merges: 
Csak hát az ember lánya hogyan ismeri fel hogy az események wow vagy antiwow irányban haladnak? Huhhh...gyakorlatilag sehogy. És itt jönnek be a képbe a barátnők. :D

Szóval, miután elmeséltem neki mindkét sztorit, egészen az aktuális állapotig, kicsit ingatta a fejét. 
- Hű basszus ez vagy wow vagy lufi. - állapította meg roppant bölcsen. - Na de azért van itt egy kis bibi ami nekem sántít. - tette hozzá - Éspedig az hogy oké, vegyük végig a dumát, az nagyon ott van, de azután vegyük végig a tetteket is. Az pedig baromira nincs sehol. Merthogy azok meg a másiknál vannak nagyon ott, amelyiknél meg szar a duma. 

És akkor kibökte azt a bölcsességet, amiért hálás lehetek neki.
- No, hát értem én azt a beparát meg a feltételeket (mondjuk aki nekem ilyesmiket próbál támasztani, az nyugodtan már mehet is ahonnan jött), de van itt egy ilyen egy év múlva izé, ami olyan romantikus hogy bármelyik 14 éves kislány a bugyijába pisil a meghatottságtól, csakhát a dumának egy év alatt lejár a szavatossága ha nem követik tettek. Márpedig ha egy pasinak valami kell, akkor nem fog semmitől sem visszariadni és nekiállni pityeregni helyette, nem fogja megmagyarázni, nem fog valami közbejönni, hanem ami kell neki, ha sütőtökök potyognak az égből ő márpedig elmegy érte. Ha nem, akkor vagy töketlen, vagy igaziból nem is kell neki. És akkor most miről beszélünk? Melyik verzió wow? A töketlen, vagy a nem kell neki? Egyik se. :( Eljön az igazság pillanata, drágám. :)

És pont így lett. Eljött az igazság pillanata. A duma már végleg duma maradt. :napersze: 

Ami nagyon szomorú is lehetett volna...hacsak nem pont ez kellett egy másik wowhoz, ami még régebben indult, és pont így bontakozott ki egy megmentős-hősös-figyelmes-szexis-megváltozós-nosztalgiás katarzisban, amitől -bármi is lesz- majd végigborzongok ezer év múlva a kandalló előtt.  ;)  :vigyor:  
Szóval elnevettem magam a telefonban:
- Hát az tényleg az volt...végül megint ugyanaz a lemez lett... De most nagyobbat szólt. :pirul:  :vigyor: 

Hhhhh...sokkal nagyobbat. Még a tücskök is elpirultak. ;) :vigyor:  :D 




!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180730024611.jpg

52 hozzászólás |

Strandok éjszakája
#49 (2018-07-26 13:50:41)

Ezen a hétvégén Strandok Éjszakája lesz.

Az országban rengeteg helyen rendeznek különleges programokat, éjszakai fürdőzéseket, egész hétvégés bulikat.
Amúgyis imádom az éjszakai programokat, ezért ez a nap mindig a szívem csücske. <3 

Ki mit tervez, hogyan, hol fogja tölteni, ki hallott-látott érdekességeket, jónak ígérkező programokat, amivel talán másoknak is segít ihletet adni?

Részemről meztelenkedni, nudizni fogok ;) , és akik ugyanezt tervezik, azoktól szívesen veszem akár itt, akár privátban, ha megosztják velem a terveiket, együtt, többen, minden sokkal szórakoztatóbb. ;)

A hét végére szép napos fürdőzést kívánok mindenkinek! :* 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180726135041.png

14 hozzászólás |

Pandy Hill
#48 (2018-07-17 21:26:51)

Mostanában többet néztem be ide a szokásosnál, kaptam egy csomó levelet, és vannak visszatérő szófordulatok, amiktől sokadszorra már hidegrázást kapok. Nem válaszoltam rájuk, most megteszem egyben. Aki ezek valamelyikét írta nekem, válogassa ki a választ. :napersze: 


*sex* - mivel magyarul be*S*élünk, ez totál értelmetlen, if you would write english, then do it all...vagy valami ha*SZ*onló, Pö*S*ekém.

*vok* - abban kéne kifőzni a tojásaidat, felszeletelt kolbásszal.

*kényeztetni* - a babákat szokták, egy ideje kinőttem belőle és pedofil sem vagyok. A felnőtt nőket kinyalni szokták, de megsúgom utálom, mert a pasik csak hiszik hogy jól csinálják, valójában 100-ból 1 tudja hogy hol van amit keres, a többiek csak turmixolnak (ha már olyan szavakat gyártunk amik totál nem arra valók amire)...

*gabalyodni* - a szálas dolgok szoktak, a szétválasztásuk általában ollóval történik. Biztos azt akarod?  :o  :/ 

*semmi jónak nem vagyok az elrontója* - dehogynem, a napomnak biztos, amúgy meg jó kérdés hogy a más jójának vagy a magadénak? mert akkor kérlek ne rontsd el Quasimodo napját és légy az övé, máris tettél valami jót az emberiséggel. <3 

*alkalmi kapcsit keresek* - ajánlom a biztosítótűt, az alkalmi kapcsi. :napersze: 

*párhoz csatlakoznék* - csatlakozó vonatot tolnak a 10-es vágányra, a vágány mellett kérjük vigyázzanak. :vigyor: 

*diszkréció adott és elvárt* - pedig mindig arról álmodtam hogy kiplakátolom magunkat a Blahán, de most hogy mondod, magamba szálltam. Így már nem érdekes. El is ment a kedvem. :sir: 

*Napi 2 levelem van* - nekem meg bármennyi, és elárulom a Nagy Titkot, psssszt! Neked is lehet! ;) 

*A kedvencnek jelölést vedd kacsintásnak* - a tiltást meg vedd annak hogy leejtettem a zsebkendőmet. :merges: 

*Bevállalós nőt keresek* - szuper mert én bevállalós férfit, aki bevállalja a 16 gyerekemet. :napersze: 

*Popsiba mehet?* - persze, a tiedbe, egy másfél mázsás viking 30 centis harci baltája. :merges: 



Amikor valaki megnéz, én is meg szoktam nézni a reglapját. Néha a fülem is kettéáll, és elgondolkodom, vajon mit írnék nekik. 

*"Aktív bikaként Keresem - nem nagydarab - borotvált hellyel rendelkező partnerem"*
Aki leborotválja a kedvedért az egész lakását, az meg is érdemel. :o 

(tök üres paraméterek) *"Egyelőre csak ennyi...a többit szóban."*
Ha ennyit beszélsz, 10 év lesz eljutni a bemutatkozásig...

*"Mindenre nyitott túlfūtött fiatalember keresi hasonló karakterisztikáju alkalmi vagy állandó partnerét."*
A tranzisztor exponenciális karakterisztikája miatt egy nemlineáris hálózati elem, így a hálózatot leíró egyenletrendszer (differenciál-egyenletrendszer) analitikusan nem mindig/nehezen oldható meg. A legtöbb esetben ilyenkor numerikus közelítésekkel vagy grafikusan, számítógép segítségével határozhatók meg a megoldások. :napersze: 

*"Játszótársam, mondd akarsz-e lenni?"*
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Lenni akarok, csak nem a játszótársad.

*"Olyan lányokat, nőket keresek, akik ezt olvasva is azt érzik tele vannak felszabadítandó a felszinre törő vágyakkal"*
Ha tovább olvasom, nem vállalok felelősséget a felszínre törő dolgokért.

*"A fantomképen mintha én lennék"*
Jó rég nem nézhettél tükörbe. Időnként praktikus dolog pedig.

*"Sportos,egészséges srác vagyok. Laza kötetlen kapcsoltra eredek hölgyet,napközben érek rá. Nem értem mi a fa..nak tiltasz le,ha rád írok."*
Én asszem értem. :o 

*"xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx"*
yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy... :P 

*"Olyan lányokat, hölgyeket szeretnék kényeztetni, akik engedik és szeretik, ha hosszasan, falom a testüket ..."*
Hannibal Lectertől már a moziban is féltem. A várfalas beles jelenettől máig kiráz a hideg. Az se volt semmi mikor a saját agyát etette meg az áldozatával. Asszem mégis passzolok. :o 

*"Nincs helyem és nem utazom."*
A szomszédodnál próbálkozz. :napersze: 

*"mindenjora keresek"*
Minden jót! <3 

*"csini popsit keresek"*
Magában csak formalinban úszkálót találsz, itt még egy csomó járulékos dolog is van mellé. :( 

*"Tavasz van tavasz van de jó lenne baszni a szabadban fű kizöldül fasz feláll gyere bébi dugjunk már"*
Hiába vagy bika,
ha a felsőtested fika. :vigyor: 

*"Keresem az ujjat de csak igenyesseg keretein belül."*
Tisztázzuk, lábujjat vagy kézujjat keresel, és melyik az igényesebb? :rejtely: 

*"sziasztok mit is írjak majd alakul"* (reg: 2012)
Persze minek is úgy rohanni... :/ 

*"nők jelentkezését várom" *
Hát azt várhatod apukám, türelmes ember lehetsz. :napersze: 


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180717212651.png

11 hozzászólás |

Soha többé
#47 (2018-06-06 20:44:29)

Ezt a mondatkezdetet gyakran használja az ember 6 éves kora alatt, az oviban. A gyerekek amikor azt akarják érzékeltetni hogy most hűde komolyan és nagyon... :) erre szókaratéban alkalmasnak tűnik a "mindig" és a "soha". Persze aztán 5 perc múlva már se mindig se soha nincsen... olyankor még igen rugalmasan gondolkodik az ember. ;)

Egy felnőtt szájából már másképpen hangzik mindez. Ez a két szó lassan de módszeresen építgeti a börtön falait, amit az emberek többsége maga köré épít. Hopp, egy korlát ide, egy oda, arra sem és arra sem...míg bezárul. Azt hiszi a fal védi a világ ellen, közben pedig a saját börtönébe záródik be, hogy aztán felháborodottan rázza két ököllel a rácsokat. És a spirál végén ott vigyorog a magány. (És nem, a magány ellen nem használnak a csakszexésmássemmi típusú kalandok, csak elmélyítik azt.)

Ezen gondolkodtam, míg leveleket törölgettem. 

Ha jól számolom, ez életemben a hetedik sohatöbbé, ahol egy bármilyen olyan kapcsolat ér így véget, ami egykor fontos volt. Ebből 3 esetben a halál szakított el minket egymástól, azon nincs mit filozófálni, szar dolog elfogadni de nincs választás. 

Életem első sohatöbbé élménye az volt, amikor még gyerekkoromban kaptam egy kismacskát. Tündéri kis állat volt, kedves, hízelgő kis szőrpamacs. Aztán elkezdett nem enni, csak gubbasztani. Estére alig állt a lábán és én könyörögtem a szüleimnek, vigyük el a kórházba. Akkor jártam először éjszakai buszon...és bevittük a kórházba, adtak neki pár vitamin injekciót, és azt mondták mást nem tehetnek. Én egész éjjel az ölemben tartogattam és beszéltem hozzá. Ha félek, mindig sokat beszélek. Aztán egyszercsak nem mozdult többé. És belém mart az elkeseredés, hogy nem tehetek semmit, és elveszítettem. Szörnyű érzés volt, meg sem tudtam szólalni, nem tudtam felfogni.

Felnőttként két számomra fontos ember halt meg hirtelen módon. Nem tudtam tőlük elbúcsúzni. Csak álltam hülyén mindkét temetésen, és azt vártam, majd megjelenik a kedvenc vicces gatyájában, hátulról befogja a szemem és azt mondja hihi, vicc volt. De sajnos valóság volt. :( És semmit sem tehettem, csak kullogtam az események után.

Milyen ember lehet az, aki ezeket a szörnyű érzéseket szándékosan akarja megélni, vagy mással megéletni? Mi lehet rosszabb a sohatöbbé típusú veszteségeknél?! Mi lehet akkora dolog hogy élve eltemessünk valakit akit nem lenne muszáj?

Amíg nem regisztráltam az eróra, más módját nem is ismertem ennek a sohatöbbé típusú elválásnak. Teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaki képes, vagy akar magában élve eltemetni olyasvalakit, aki közel áll hozzá. A közel lehet bárhogyan, szellemi, testi, érzelmi síkon. Mind közel lehet. Mennyire konzisztens az ember a korábbi saját magával, amikor ezt reálisnak érzi? 

Ahogyan már a Ghosting című posztomban írtam, ha készítünk egy metszetet egy adott időpillanatban az egyén körüli világról, akkor találunk benne nagyon kevés számára vonzó embert, néhány taszítót, és irgalmatlanul sok közömböset. Ezért valahogy úgy éreztem egész életemben, hogy óriási pazarlás eldobni olyat, ami nem tartozik abba a hegynyi közömbös masszába. Gyűjtöttem a kincseket, hiszen nagyon kevés lehet belőlük. A barátaim mindig is a barátaim maradtak, az exeim barátaimmá, kedves ismerőseimmé avanzsáltak át, de aki egyszer kiemelkedett a tömegből, az soha nem esett oda vissza. Ha valakit szeretek, az mitől múlna el? Legfeljebb változik, alakul, másik bugyorba kerül. Persze, van olyan hogy akár évekig nem úgy alakul az életünk hogy találkozunk, de évek múltán is ugyanazzal az örömmel öleljük meg egymást. És időről időre valamelyikünk felbukkan hogy egy jót beszélgessünk. Kedvelem az ilyen beszélgetéseket, mert nagyon őszinték. Ki mással lehetne az ember őszinte, mint azzal, akivel már minden lehetséges bűn oda-vissza elkövetődött, minden lehetséges negatív következmény megvalósult, és mégis itt vagyunk és örülünk egymásnak?! :) Hát ez a totális kötetlenség, nulla képmutatás, tét nélkül.

Családtagokat leszámítva összesen három közeli ismerőstől búcsúztam temetésen. Magamban azt próbáltam felidézni, vajon mindent elmondtam-e nekik amit szerettem volna, vajon mindent megtettem-e amit tehettem hogy örömöt vigyek az életükbe - amíg lehetett. Próbáltam felidézni az utolsó beszélgetésünket (a sors fintora, szinte soha nem tudja az ember akkor és ott hogy utolsó), az utolsó mosolyt, az utolsó érintést. Mindig jutottak eszembe dolgok, ami elmaradt...és gombóc nőtt a torkomban, megérintett az igazságtalanság, a veszteség. A halál kegyetlen, nagyon kegyetlen, tényleg sohatöbbé...csapó vége és nincs apelláta.

Aztán itt az erón kellett megélnem először élő emberrel a sohatöbbét. Mit mondjak...furcsa volt. Természetellenes, éssszerűtlen, hamis. Azóta is az. Nem, nem fogunk összefutni és egy kávé mellett elbeszélgetni akár évek múlva hogy na mi van veled, mi történt azóta, nem köszönünk egymásnak mint az ismerősök. :) Hanem sohatöbbé, és pont. Mint az oviban. De nem egy felsőbb hatalom döntött így, hanem önzés, ostobaság.

Minden sohatöbbének van könyvnyi története.
De szerintem soknak ugyanaz a gyökere. Birtoklási vágy. Szerintem pedig senki nem birtokolhat senkit. Miféle szeretet az, aki ki tudja dobni a másikat mint egy szemetet, ha nem teljesíti az önző feltételeit?! Mielőtt félreértés lenne, az természetes hogy mindenkinek vannak elvárásai és minimum szint ami az ő boldogságához kell. Ha ez nem teljesült, bizonyos relációk kizártak, partnernek alkalmatlan. De (sajnos vagy szerencsére?) ettől a szeretet nem változik. Én is volt hogy átraktam valakit a szívemben egy másik bugyorba, mert néhány vele járó tulajdonságot én nem akartam volna beépíteni az életembe. De nem a kukába hajítottam!!! :) Az őszinte szeretettel a másik semmissé tétele biztosan nem fér össze. Kár is lenne érte, évek múlva ezek a legérdekesebb találkozások, a legtutibb barátságok, évtizedeken ívelnek át és mindent túlélnek. Szerencsére van belőlük pár, és örülök nekik.

Hosszú az egó útja amíg elér oda hogy elfogad és nem toporzékolva zsarol és követel hogy aztán sértődötten eloldaloghasson, mint anno az oviban. Szerintem a legtöbben azért nem jutnak el igazi magasságokba, mert a nagy önvédelemben rég befalazták magukat, hamis elvekkel, kényszeres ideológiákkal, soha meg nem valósuló ábrándokkal, kudarcokból épült gyávasággal, és a börtöneikből és kényszereikből többé már nem menekülhetnek. Nem repülhet az akinek a sérült egója vasgolyóként húzza a szárnyát és úgy kezdi hogy visszaüt. 

Másik dimenzióban vagyunk. A komfortzónán belül és kívül. És aki nem mer kimenni az odabenn marad, önmagával.

Mindig nehéz ez, szomorú dolog felnőttként eltáncolni az ismerős és gyerekes sohatöbbé rituálét, szerintem totál abnormális dolog. Mindig természetellenes úgy viszonyulni egy élő emberhez mintha meghalt volna. Sőt...még úgyabban. Mintha nem is élt volna. Nekem ez bizarr. Nem dől össze tőle a világ, de azok közé a dolgok közé sorolom, amiket eltörölnék egy lazább és boldogabb világban, a sorbanállással és a kréta csikorgásával együtt. :)

Hát legyen. Egy kezemen (egy ujjamon :) ) meg tudom számolni hányszor tettem ilyet. Végül kitöröltem a leveleit, az üzeneteit, telefonszámát, mindent ami volt... üres a lap. 

Hát kalandra fel, ideje sokkal de sokkal vidámabb dolgokkal teleírni. ;) :D


!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180606204429.jpg

24 hozzászólás |

Ghosting
#46 (2018-05-06 12:00:52)

A közhelyekig kivesézték már a témát sokan (főleg azok, akik az elszenvedői voltak), de én most a másik oldalról közelítem meg a kérdést.

Először is tisztázzuk a fogalmat. Ghostingnak azt nevezem, amikor egy kialakuló kapcsolatban az egyik fél (látszólag) minden ok nélkül egyszercsak köddé válik, nem ír több levelet, nem veszi fel a telefont, törli magát az adott kapcsolattartó felületről (vagy csak simán nem reagál), szóval nem elérhető többé.
(Nem ide tartozik az, amikor egy megbeszélt randira nem megy el valaki, és a másik ott ácsorog a megbeszélt időben. Az más dolog, és más lapra is tartozik.)

Már az "elszenvedő" kifejezés is megérdemelne néhány szót, mert ugye azt nevezzük elszenvedő félnek, akinek felszívódott a partnere. Ez a látszat, ez a felszín, és a mai világban ennyi bőven elegendő is az azonnali ítélkezéshez. Nincs idő, mód, lehetőség, és igény sem végiggondolni egy-egy történetet több oldalról. Aki sikítozik, az biztosan áldozat, a másik fél nézőpontját pedig nem ismerjük.

Illetve...de. :pirul: Egy férfi barátommal el szoktunk sztorizni, éppen melyikünk mit bénázik partnerkeresés gyanánt. Gyakran meséli, hogy ezzel vagy azzal egész nap csetelt, a lány megadta a számát, beszéltek, meg levelezés, meg minden, néha már randi is, néha már szex is, és tök lelkes...majd mikor pár nap múlva megkérdezem, na mi van, hogy alakult...háááát, izé, lusta vagyok írni neki, tudom, genyó vagyok, de annyira nem volt kedvem... :( És a csaj jól néz ki, a haverom is jól néz ki, és nem link, nem kamus, nem gazember...egy tök normális férfi, akit évek óta ismerek, és tuti hogy IQ, EQ is rendben van nála. És én is el szoktam neki mesélni, és még lelkes vagyok, igen...aztán valahogy néha hasonlóan beüt a nihil. És nem akarom, nem is tudom megindokolni, ahogy ő sem.
Megállapítottuk, hogy - dacára annak hogy mindketten létezünk :) - néha bizony mi is szellemmé válunk. Ezen felbuzdulva másokat is megkérdeztem, olyanokat, akik léteznek, régóta ismerem és jó embernek tartom őket. És bizony...rengeteg alkalmi Casper van. :napersze: 

Álljunk meg egy pillanatra. A ghosting jellemző arra a kapcsolatra, ahol a felek a kispiripócsi tavaszváró vásárban ismerkedtek meg az óriáskerék alatt vagy az egyetemi gólyatáborban? Nem! Főleg egy területen jellemző: az internetes társkeresésben. Elég furcsa, hogy két emberi faj létezik, az egyik a felelősségvállaló, őszinte, nyílt, a másik a sunyi lelépős gazember. Ami persze lehetetlen, szóval keressük meg a körülmények különbözőségét, amiért ugyanaz az ember kétféleképpen viselkedik.

Ha körbejárjuk a hagyományos ismerkedés körülményeit, ennek során eleve azok keltik fel az ember érdeklődését, akikhez vonzódunk. Legyen az külső, viselkedés, bármi, amihez megmagyarázhatatlan alapon, de eleve fizikailag vonzódunk. Ha nem így lenne, nem vesszük észre "olyan" szemmel. Nézzünk egy adott pillanatot a világban. A néhány, vonzerővel bíró emberen kívül mászkál a környezetünkben néhány kimondottan taszító, ellenszenves ember, és rajtuk kívül egy rakás olyan ember, aki erotikus szempontból totálisan semleges számunkra. Belőlük van a legtöbb, ők a tömeg, akik egybefolynak, nem emlékszünk rájuk, személy szerinti bontásban nem is észleljük őket.

A netes ismerkedés "helyszínén" miért lenne ez másképpen? Van néhány vonzó, néhány taszító, akik kiemelkednek a tömegből, és rengeteg közömbös. Mivel az eszközeink korlátozottak, nem mindig észleljük azonnal, hogy valaki melyik csoportba tartozik. Illetve, gyakori a vakvezetés, amikor úgy közelítünk valaki felé, hogy fogalmunk sincs melyik csoportba tartozik. Vagy az eredményre (legyen az alkalmi szex vagy akár társtalálás, mindegy) való vágyakozás miatt belemerítünk a közömbösbe is, azt remélve, hogy majd valamennyire alkalmas lesz a feladatra. :) Pedig nem. A közömbös közömbös is marad, mi pedig motiválatlanok. Még akkor is, ha egyébként paramétereiben hozza az elvárásokat. De nem emelkedik ki a tömegből, az utcán elmennénk mellette, és abban a bizonyos kispiripócsi tavaszváró vásárban sem akadna fenn rajta a szemünk. Mert nem vonz, nem vesszük észre. Nincs meg a kémia.

Az utcán a tömegből valakivel véletlenül összekoccan a vállunk. Mennyi az esélye annak, hogy mindkettőjük vonzástartományába tartozik a másik? Nagyon kicsi. Odafordulunk, talán beszélünk is néhány szót, de senki nem várja el, hogy megindokoljuk, miért nem borulunk a nyakába. :) Akkor ez a neten miért kellene hogy másképpen legyen? Miért akarunk minden kudarcért felelőst keresni? Szerintem a legjobb legyinteni és tovább menni, mintha meg sem történt volna, és nem tulajdonítani a dolognak jelentőséget.

És hogy bonyolultabb legyen, emberek vagyunk, és az erotikán kívül is vannak érzéseink, érdeklődésünk. Néha bizony előfordul olyan, hogy Huffnágel Pisti bukkan fel a ködből. Vagyis az, aki tökéletes lehetNE, HA képesek lennénk hozzá vonzódni. De az nem megy parancsra. :( És elkezd szembemenni egymással az agyunk és a szívünk. Vagy a szívünk és a nemi szerveink. :vigyor: Kitör a káosz. Merthogy pont ilyet kerestünk, de... valami nem műxik mégsem. Csak azt érezzük, hogy halogatjuk a találkozót, minden más baromi fontos, még a szomszéd kutyáját is segítünk megfürdetni amiért ma sem érünk rá... A miértre pedig nincs válasz. Ugyanakkor van néhány, (vagy rossz esetben egy) hülye pöcsfej, aki egyáltalán nem felel meg, de mégis izzadni kezd a tenyerünk amikor felbukkan, 5 percenként nézzük meg, írt-e levelet, repülünk a randi gondolatára is, és elélvezünk egy pillantásától. Ismerős? :) Sokaknak biztosan. Az ész - szív - test szentháromságban sajna mindegyiknek vétójoga van, bár nem egyenlő súllyal...de ez másik posztot is megérne.

Még egy nem kis különbség, hogy a neten kisebb a merítés lehetősége. Míg az utcán folyamatosan cserélődnek az emberek, addig a neten ugyanazokba botlunk. És azt hisszük, csak azért mert sokadszorra botlottunk bele, már nem tartozik a közömbösbe. Pedig aki oda tartozik, az ott is marad...a szikra vagy pattan, vagy nem. Minden más csupán kompromisszum és erőlködés. Ami messze nem elegendő motiváció a kapcsolattartáshoz.

Mit tesz egy motiválatlan ember? Ez egyáltalán kérdés a mai felületes világban, amikor az olvasók döntő többsége az újságokban csak a képeket nézi meg, a címeket futja át, az emailjeinek az első 2 sorát olvassa el? Abban a korban élünk, amikor a bekéredzkedő információk mennyisége a legjobb esetben is többszöröse a befogadhatóknak, így a kényszereken túl (a főnök emailjét sajna muszáj elolvasni) a motiváció, érdeklődés lesz az, ami megszabja hogy melyik ingerület legyen az az egy a tízből, amit befogadunk.
 
És hogy hova akartam kilyukadni. :D

Lehet hogy furcsán hangzik, de *szerintem a ghosting a legjobb dolog, amivel kezelhetők az olyan szituációk, amik létrejötte már kezdettől természetellenes volt, nem is kellett volna hogy megtörténjenek, és a való világban nem is történtek volna meg.*

Azt tartja a közhely, hogy ez azért csúnya dolog, mert így az otthagyott félnek nincs módja arra, hogy levonja a tanulságokat, és fejlődjön. Ez az érv megállja a helyét a természetes környezetünkben kötött ismeretségre, ami épült valamire és fejlődött valami felé, oka és célja volt a történteknek. De a neten gyakran egészen más a helyzet, két idegen ember vaktalálatával, ami minimum az egyik részről már csak a nagy számok törvénye miatt is nagy eséllyel az érdektelen tömegbe mutat, és az előzmény sem volt valódi előzmény, pusztán tapogatózás a sötétben.

Mi van, ha egyszerűen nincs tanulság?! Fokozzuk és elemezzük azt, aminek megtörténnie sem kellett volna? :) Keressünk (vagy rosszabb esetben gyártsunk) hibákat ott, ahol nincsenek, vagy olyan inkompatibilitások vannak, amiken nem lehet változtatni?!

A netet telesíró, önmagukat sajnáló áldozatok vajon azt szeretnének hallani, hogy szimplán közömbösek a másik számára? Hogy szimplán nincs kedve írni/beszélni/elindulni? Hogy amiről azt gondolták hogy megismerkedés, az valójában egy kompromisszum, egy erőlködés volt? Hogy a cérnaszálat amibe kapaszkodnak, valójában a remény, a fantázia szőtte? 
Vagy az őszinteség harcosai azt szeretnének hallani, hogy nem tetszenek eléggé? Azt szeretnének hallani, bocsi, olyan csúnya vagy számomra hogy nem megy? Bocsi de szebbnek, jobbnak reméltelek? Vagy valami kegyes hazugságot szeretnének kapni a szemük közé, az helyes? 

Vajon a "szellem" egyáltalán tudna erkölcsileg helyesen cselekedni? Létezik egyáltalán helyes út? :napersze: 

Vajon milyen tanulságot lehet ilyesmiből levonni? Semmilyet. Mit tesz hozzá az emberhez? Semmit, sőt, elvesz. Miféle beszélgetés lenne egy ilyen? Semmilyen. Mindkét fél számára üres, tanulságtalan, kellemetlen, kínos. Kidobott idő, kidobott önbizalom, kidobott energia. Nincs semmi értelme, nincs tanulsága. Sőt, szerintem kimondottan árt tanulságot levonni, mert előítélet lesz belőle, az előítéletből pedig önbeteljesítő jóslat, ami ördögi kör. Néha szerintem igenis felesleges megbeszélni a miérteket, mert a megbeszélés egyben rögzülés, tanulás is. Ez esetben pedig pont arra nincs szükség! Egyetlen elcseszett randi, elcseszett beszélgetés, elcseszett levél pontosan eggyel több a kelleténél.

Az igazi ismerkedés, ahol a vektor mindkét irányban a vonzástartományba mutat (és a realitások talaján nyugszik), továbbra is mindenütt ugyanaz, legyen akár neten, akár személyesen, legyen akár barátság, akár szerelem. Ha valakit tényleg megérint a másik, akkor soha nem fog szellemmé válni, akkor sem, ha a neten ismerkedtek meg, és akkor sem, ha úgy érzi, a kapcsolat nem oda fejlődött, ahova fejlődnie kellett volna. Akkor jólesik időnként hallani a másikról, bárhogy is alakul. Mert fordítva is igaz, ha valaki nincs az érdektelen tömegben, akkor nem is fog oda kerülni soha, meg fogja találni a helyét. Talán nem pont ott, ahova vágyna, de ez már más kérdés.

Valóság természetesen csak egy van, de megközelítés sok. A korsó félig üres, vagy félig tele van? Veszteséget akar valaki érezni mert nem kap még többet, vagy nyereségnek tekinti amit kapott? :)

Szó-szó...én fordítva látom ezt: *nem szellemmé válik egy test, hanem néha egy időre testet ölt egy szellem.* De az igazi teste - és a helye - valahol máshol van...

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180506120052.png

54 hozzászólás |

Cupp
#45 (2018-05-02 21:38:09)

Na nem "az" a cupp, hanem egy másik. :)

Itt a nyár, és ezzel a vizuális merényletek is kezdetüket vették. 
Lépten-nyomon izompólókból kikandikáló hónaljkutyák, fehér zokni+szandál kombó rövidnadrággal és sörhassal, csípőnadrágra ráfolyó hájhurkák crop toppal, kőműves-dekoltázsok, ésatöbbi. 

Egy dolgot soha nem bírok megszokni, pedig ez az, ami megbízhatóan és menetrendszerűen jelzi évről évre, hogy beköszöntött a nyár: a városi út porát sárként összegyűjtő, trutyiban csúszkáló lábak cuppogása a műanyag flip-flopban. :( 

Ezt soha nem bírom megérteni, hogy mitől érzi úgy valaki, hogy a szabadság feelingje attól teljesedik ki hogy a nagyvárosi porban egy műanyag talpat csattogtasson az izzadtságtól nedves talpához, hogy kilómétereket gyalogoljon le (időnként egészen akrobatikus lábujj mutatványokat bemutatva) egy alapvetően néhány méternyi útra, strandra szánt lábbeliben, aminek semmi tartása nincs. 
Mert nem a bőrből készült, amúgy ízléses, rendesen összevarrt, kényelmes sarukra gondolok, hanem arra, amelyik 100% műanyag, sőt, legnagyobb részben gumi, nyaklik-csuklik, a rögzítése alul kibújtatott csomó, a talpa pillanatok alatt ferdére kopik, és csúszik az izzadtságtól.

Egy igazi flip-flop rajongó egyszer elmagyarázhatná nekem, hogy mi abban a jó érzés, mi abban a szépség, de legfőképpen mi abban a kényelem. :napersze:  

Flip-flop ide vagy oda, azért akkoris végre-végre-végre, éljen a nyár! ;)

!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180502213809.jpg

15 hozzászólás |

Álom
#44 (2018-04-24 20:23:01)

Néha komplett történeteket álmodom, néha egészen furákat, hosszúakat, összefüggőket, és sokáig emlékszem rájuk.
Ez történt tegnap éjjel is. Amikor felébredtem, olyan valóságosnak tűnt, hogy szabályosan meg kellett magam csípni hogy tudjam, ébren vagyok.

Beállt a hajó a kikötőbe. Nagyon szép luxushajó volt, hosszú útra készülődött, hordták a fedélzetre a felszereléseket. Egy transzparens és egy pult volt a feljáró mellett. Az volt kiírva rá: jelentkezz most és legyél szerencsés.
Közelebb mentem, vajon mi lehet ez. Gyorsan magammal húztam a barátnőmet is, nehogy elsodródjon a tömegben. Sokan ácsorogtak ott. A tömeg szétnyílt előttünk, és szinte könnyedén odasétáltunk a pulthoz, ahol egy kedves mosolygós fiatal nő szólított meg.

Elmagyarázta, hogy a hajó mindenfelé megy majd, a Karib-tengertől a Balti tengerig. :) Nem is furcsálltam. Szép helyek, na. :) Hű, gondoltam, akkor ez nem semmi áron lehet, na menjünk is hazafelé...de csak magyarázott a csaj, hogy menjünk, egészen különlegesek a feltételek.
No aztán mik azok a feltételek? :)

Valamiért kiszemelt minket, tetszettünk, és 100 utast visznek el úgy, hogy szponzor állja a kiadásokat. Egymásra néztünk, micsodaaaaa? :) És miért, mi a szponzor célja? 
Látva a kikötőben egy rakás 20 éves jócsajt, és nem őket fűzögette, hát az meg sem fordult a fejemben hogy el akarnak adni minket háremhölgynek, arra pont nem a mi korosztályunk a jó, de őszintén nem értettem.
Aztán sorolta a feltételeket.
Szóval, csak az mehet, aki most azonnal felszáll, csak azokat a cuccokat viszi, amik rajta vannak. Nem vihet semmi mást. Csak azzal mehet aki most vele van. 
Jójó - kérdeztem - de mi van a kajával, itallal, cigarettával? Ez valami fogyókúrás, dohányzásról leszoktató program? :)
Nem-nem - felelte, mindent biztosítunk, all inclusive. Olyan all, hogy bankkártyát sem használhatunk.
Hűha...és szabadok vagyunk? - kérdezte a barátnőm. A hölgy rámosolygott...- Elvileg igen, de azért a tengeren nem lehet csak úgy kiszállni.

Egymásra néztünk. Menjünk! 

Felmentünk, a hajó el is indult, semmi csinnadratta. Megismerkedtünk a többi utassal, röviden szólva a fura fazonok gyűjtőhelye volt. Kb ugyanannyi nő mint férfi.
A kabinunkat a legfelső szinten jelölték ki, ami tök jó volt, hű, gondoltam, legalább kisétálva a csodás teraszra, lehet majd reggeli kávéval és cigivel sütkérezni a napon. Itt jött az első meglepi. Dohányzásra a hajó legalsó szintje volt kijelölve, a teraszokon, de minden szabad levegős területen tilos volt. Logikusnak kicsit sem tűnt, de ez van. Az alsó szint viszont gyönyörű szép volt, és az összes létező cigaretta ki volt téve, csak éppen itt a kávé fogyasztása, sőt, minden más fogyasztása tiltott volt. :) Szellőztetés nemigen volt, ellenben kabinok igen, és ahogy a többi utassal a megismerkedés során kiderült, itt lent kaptak szállást azok, akik nem dohányoznak, fenn pedig akik igen.
És ez folytatódott. Mintha a különböző típusú emberek stressztűrő képességét tesztelték volna. :)

Igyekeztek egymáshoz a lehető legközelebb elhelyezni a lehető legkülönbözőbb társadalmi, vallási, kulturális beállítottságú utasokat, akik lehetőleg olyan nyelveken beszélnek, amit a többi nem ért. A tériszonyosat magasba, a bezártságiszonyosat a hajó gyomrába, a hangos zenét szeretőt a meditáló mellé, a vegetáriánust a nyershúsevő mellé helyezték el, mindig gondosan ügyelve arra is, hogy a különböző emberek a lehető legtöbbször keresztezzék egymás útjait, és minél több konfliktusba keveredjenek.

Közben, míg minden terülj-terülj asztalkám újratermelődött, és minden ragyogott a tisztaságtól, a személyzet mindvégig láthatatlan maradt, az égvilágon senkivel nem találkoztunk, aki nem utas. Mint egy szellemhajó. De ha valaki renitenskedésre adta volna a fejét, kijátszotta volna a házirendet, rövid úton rázáródott az ajtó, vagy éppen előre tudhatatlan ideig elvesztette a belépési jogát egyik-másik helyiségbe. Az ajtók maguktól nyíltak-csukódtak, de csak azok, amik az adott személynek elérhetők voltak. Az idő csodálatos volt, a tenger gyönyörű, az utasok pedig félőrültek. :) Kerestük a barátnőmmel a kamerát, vajon ez valami szivató-show lehet vagy mégis micsoda...mi legalább kijövünk egymással. :)

Éppen egy délután egy óriáskerékre ültünk fel, ami 3 szintnyi magasságú volt, és több szinten is fel lehetett szállni - ha megállt, de éppen időtlen idők óta nem állt meg, mi meg csak ültünk rajta órák óta...a másik gondolában egy 3 férfiből álló társaság ugyanúgy kezdte unni a banánt és azon tanakodtak hogyan mászhatnának ki, mi meg érdeklődve bámultuk őket, és furcsálltuk hogy eddig hogyan nem láttuk őket, és egyébként is, mintha néha eltűnne egy-egy régi, meg feltűnne egy-egy új utas, na de mégis hogy a fenébe a semmi közepén...de egyikükön megakadt a szemem. ;) Összetalálkozott a tekintetünk, és kellemesen libabőrös lettem a gondolatra hogy mi lenne ha éjjel összefutnánk a teraszon...amikor csörgött a telefonom ébresztője, kérlelhetetlenül. Na, mehetek reggeli kávézni a tetőre, hogy aztán a világ leglassúbb liftjével a legalsó szintre mehessek...uhhh...

...percekig tartott hogy felfogjam, a saját lakásomban vagyok, a saját ágyamban. Mellettem a saját konyhám, és ott ihatok kávét ahol akarok. Nagy kő gördült le a szívemről. Csak álom volt. Jó meg rossz, egy katyvasz. Néha de tud örülni az ember a valóságnak, a mindennaposnak, a természetesnek. :) Egész jól indult a nap. 

Bár az a szempár... még visszajöhetne egy fülledt éjjelen a csillagos ég alatt. ;)



!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/a91f17420180424202301.jpg

15 hozzászólás |

[1-30] [31-60] [61-73]


A blog RSS feedje.


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.